Mucsa – végállomás

„Az ugye lehetetlen, hogy Orbán Viktor, aki kiemelkedett eszével a rendszerváltás mezőnyéből, és olyan – szintén baromi okos – emberekkel tudta elfogadtatni vezető szerepét (ha csak időlegesen is…), mint például Fodor Gábor vagy Ungár Klára, szóval ez az Orbán Viktor tényleg abban talál örömöt, hogy tahó közegben tahó magyar nótákat brekeg (copy right Kondor Katalin), ez nyilvánvaló képtelenség, így aztán csak az jöhet szóba, hogy valamikor a kilencvenes években, de legkésőbb 2002-ben bekövetkezett nála az agyhalál, és most ebben az állapotban leledzik, élőnek tűnik, de a lelke és szelleme halott,viszont még így is nagyszerűen alkalmas arra, hogy híveit elkápráztassa. Ennyit a hívekről.

Az ízléstelenség diktatúrája épül, függetlenül minden politikai és gazdasági rombolástól, egy olyan kulturális mélyrepülés, ami mindig is jellemző volt a magyarságra, csak éppen ritkán kapott állami támogatást, legalábbis a Horthy-korszak után. Aki tehát eddig volt ekefejű suttyó, az önerőből, a társadalom megengedő, de nem segítő asszisztálása mellett nézte az Önök kérték-ben a bajszos embereket, hallgatta a lakodalmas technót, a mulatós metált vagy a pajzán torokköszörülést, mostantól viszont a legmagasabb helyről pártfogolják, kinyilvánítva, hogy bunkónak lenni nem csak egyszerűen adottság, hanem a Nemzeti Együttműködés Rendszerének elvárása, amiben rögtön példát is mutat a legfelsőbb vezető.

»Jóóóó reggelt kívááánok!«

Kicsit belegondolva, és ideiglenesen elvetve az agyhalál – kétségtelenül vonzó és kerek – magyarázatát, kénytelen vagyok feltenni magamnak a kérdést, hogy mi lehet e mögött a jelenség mögött? Dac? Most megmutatja a romkocsmák közönségének, a filozófusoknak, Haraszti Miklósnak és Cohn-Benditnek, hogy így is lehet országot vezetni? Hogy a műveltség nem számít, a műveltség nem minden? Rohadjon meg az egész szekuláris világ, mert ő, Orbán Viktor be fogja bizonyítani, hogy a történelem kerekét visszaforgatni nem csak lehetséges, hanem kötelező is? Sértettség és felülkerekedő alpári vágyak?”