Sokáig nem láttam magam dalszerzőként

„Az említett harmadik-negyedik albumon már szerepelnek saját kompozícióid, azt megelőzően nem volt benned vágy arra, hogy többet írjál? Netán, hogy a Bad Seeds-repertoárba több is bekerüljön közülük?

Nem, mert a Bad Seeds-be csak Nick Cave írt dalszövegeket – kivétel ez alól néhány nagyon korai Anita Lane-szöveg – és nem is merült fel senkiben, hogy másképp legyen. A zeneszerzés persze már más kérdés, de sokáig nem láttam magam dalszerzőként. Néhány évente előjött belőlem egy-egy olyan szerzemény, amit konkrétan dalnak lehet nevezni és ezek közül néhányat fel is használtam az idők folyamán. Még ezen a tavalyi lemezen is szerepel néhány elég régi szerzeményem.

Szintén tavaly működtél közre társ-producerként, zenészként, énekesként PJ Harvey nagysikerű albumán, a Let England Shake-en, amely – akárcsak a másik általad társ-producerként felügyelt Polly Jean Harvey-album, a 2000-es Stories From The Cities, Stories From The Sea – Mercury-díjat is nyert. Milyen volt vele dolgozni ezen a lemezen, miben volt más a többi, korábbi közös munkáitoktól? Már addig is több lemezén működtél közre.

Nagyon más volt ezen a legutóbbi albumon dolgozni, mint bármelyik korábbi PJ Harvey-anyagon. (Mick zakója alatt egy Let England Shake-póló feszült az interjú alatt – a szerk.) Általában ugye az a helyzet, hogy van egy fő dalszerző-énekes, aki megírja a szerzeményeket és a zenekar tagjai hozzáadják a maguk hangszeres közreműködését. Na most, Polly soha nem dolgozott így, a Let England Shake volt az első album, amin teljesen belefolyhattunk a dalok hangszerelésébe. Oké, volt persze régebben is egy-egy kivétel, elfogadott javaslatokat, és persze, hogy azért dolgozott egyes emberekkel, hogy ők hozzátegyenek a maguk világából az övéhez, de ilyen szinten még soha nem kerültek közös munka eredményeként végleges formába a dalok. Olyan volt a lemezfelvételi folyamat, mint ahogy más együttesekben is dolgozni szoktam. PJ a Stories From The Cities… idején, vagy a kilencvenes évekbeli lemezein sokkal nagyobb kontrollt gyakorolt minden felett, nem volt túl sok szabadságod. Nyilvánvalóan azt akarta, hogy úgy játssz, ahogyan általában te játszol, de nem érezted, hogy lenne lehetőséged új ötleteket kipróbálni.

Ezen a legutóbbi lemezén viszont még egy duettet is énekelsz vele.

Nagyon sok férfivokált szeretett volna a lemez témája miatt, úgyhogy mindannyian, akik közreműködtünk a lemezfelvételen éneklünk is rajta, de valószínűleg én éneklek a legtöbbet. Persze igazán fantasztikus együtt énekelni vele. De amúgy most eszembe jutott, hogy bár az előbb azt mondtam, hogy Polly nem sok szabadságot adott régebben, de volt például az Angelene című dal az Is This Desire? című lemezen, amit szinte teljesen én hangszereltem újra. Épp Tricky-vel forgatott egy videoklipet (a Broken Homes című Tricky-dalhoz, amelyben PJ Harvey volt a vendég – a szerk.), és akkor szólt, hogy egyáltalán nem elégedett az Angelene-nel, hangszereljem újra. Magamra hagyott a stúdióban egész napra és a végeredmény az lett, amit készítettem belőle. Meghagytam a gitárt, de minden mást, dobot, basszust, zongorát újravettem. Aztán visszajött a klipforgatásról és csak annyit mondott: »Imádom!« De ez is csak példa arra, hogy azért egyszer-egyszer adott szabadságot, viszont ez még mindig nem kollaboráció volt. Most viszont egész nap együtt játszottunk és így ki tudott alakulni egyfajta kémia közte, köztem és John Parish között, ami néha még Jean-Marc Butty-val is kiegészült (Butty csak néhány felvételen dobol és vokálozik – a szerk.).”