Becsapottak

„A rezsim ugyanis jószerével mindenkit becsapott már, mégpedig korántsem kiszámíthatatlan fejlemények kényszere alatt. Mert amikor nem is oly rég a bankokkal a különadó mérsékléséről egyezséget kötött, már akkor tudta, hogy nem fogja betartani, hiszen legszűkebb vezetői köre is tisztában volt azzal, hogy a költségvetési prognózis közönséges blöff. Abban sem hihettek, hogy akár az unió, akár az IMF s kivált a piac elemzői nem fogják ezt észrevenni. Húzták az időt – noha senki nem érti, miben reménykedtek, hacsak a csodában nem. A kérlelhetetlen számok ugyanis arra intettek, hogy még mielőtt Brüsszel november elején nyilatkozna a benyújtott tervezet hitelességéről, eljön az igazság pillanata: nemcsak az unió, hanem mindenekelőtt a piaci ráció követel kemény korrekciót. 

Vagyis a kormány előre kalkulált azzal, hogy egyetlen ígéretét sem tartja majd be; hogy kisemmizi az oktatást, az egészségügyet és az önkormányzatokat, nemkülönben alávág a kis- és közepes vállalkozásoknak, valamint a szolgáltató cégeknek. Minthogy ma már nem is tehet mást. Hiszen az egymást követő csomagok újabb bevételi ötleteit, hasonlóképp az elmúlt két és fél év minden dilettáns rögtönzéséhez, legkevésbé sem egy távlatos, a növekedést serkentő gazdaságpolitika, hanem csupán a pillanatnyi kríziskezelés szüksége diktálta. Ezért hiába akarja a kormány visszaszerezni a fiskális hitelességet – ezért hajlandó mindenképp háromszázalékos kordában tartani a hiányt –, ha egyszer épp az ehhez választott önkényes, hitszegő eszközök miatt kerül a vészes bizalmatlanság egyre ritkább légkörébe. A folyvást becsapottak már egyetlen szavukat sem hiszik el Orbánéknak. Ez a rendszer olyan ördögi körbe manőverezte magát, amelyből csak teljes politikai hátraarccal törhetne ki; aminek józan belátására a kormányfő ismeretében semmi esély.”