Kádár-korszak, nosztalgia, keresztyénség

2012. október 04. 18:41

Vajon miként lehetséges az, hogy egyháztagságunk egy része a rendszerváltozást követően, immár szabadságban, a kommunista diktatúrára nosztalgiával gondol?

2012. október 04. 18:41
Köntös László
Reposzt.hu

A Kádár-rendszer ördögi zsenialitása éppen abban állt, hogy milliók számára képes volt elrejteni önmaga valódi természetét, s el tudna hitetni, hogy ami valójában diktatúra, az nem is diktatúra. Ennek a hatalomgyakorlásnak az egyik legnagyobb hatású eszköze a Kádár-rendszerben kétségtelenül beinduló modernizáció volt (legyen a modernizáció bármi is), amikor széles tömegek először találkoztak a mai életünket is meghatározó modernitás olyan emblematikus tárgyaival, mint autó és televízió. S ehhez a korszakhoz köthető számos olyan, az életformát alapvetően befolyásoló és megváltoztató adottság, mint pl. vezetékes víz. S ezt az óriási váltást a mai magyar emberek egy jelentős része még az életében átélte, a pottyantós vécétől a televízióig, az utcai sártengertől az aszfaltozott útig. A Kádár-rendszer tehát még ma is sokak számára nem a leválasztott múlt, hanem élettörténet, minek következtében a hozzá való viszony nem feltétlenül világnézeti meghatározottságú, hanem spontán érzelmi alapú. Szép emlék. S az a gyanúm, hogy a Kádár-korszakban megjelenő, széles tömegeket alapvetően és elementárisan érintő modernizáció a hozzá kapcsolt igen szofisztikált hatalomgyakorlással egész egyszerűen elfedte a rendszer világnézeti természetét, s mintegy másodlagos és mellékes adottságként tüntette fel.

S hogy a világnézeti sablonok alkalmazása a jelenség megértésében gyakran mennyire használhatatlan, mutatja az is, hogy az ateista rendszerhez valamiért kötődők széles köre nem lett feltétlenül ateistává. A kádári modernizáció ugyan szétverte a hagyományosan egységes egyháziasságot (ne feledjük, a templomlátogatók számának a hanyatlása nem a Rákosi-rendszerben következett be!), de nem tudta elérni az ateizmussal mint világnézettel való tömeges azonosulást. Így jött létre a mai kulturális keresztyénség elég széles tömege: templomba nem járnak, de nem is ateisták.

 

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 6 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Öreg
2012. október 16. 18:08
Én közelről láttam az ÁVH görögkatolikusok elleni hajszáját Pócspetri idején Szabolcsban. Az iuskolák államosítása ellen próbáltak kkasztával kapával védekezni. A templomokba azután többen mentek, mint előtte. Megéltem a korai Kádár kor vallás ellenességét is, de annyit egyik sem ártott a keresztyén egyházaknak, mint a késői Kádár kor vallásosság tűrése, ami kifinomult módon -apró földi ajándékokkal, vikend telekkel, hétvégi szórakozási lehetőséggel, majd az életszinvonal javítási lehetőségével, amit a hétvégi maszekolással lehetett elérni- lassan leépítette a templomba járást. Rákosi kevesebbet ért el az erőszakkal, mint Kádár a praktikáival. Ahogy a polgári létet megszüntette, ugyanúgy a keresztyén életet is.
birkakaka
2012. október 12. 16:53
Kádár már majdnem király volt nálunk.Jól uralkodott.Virslit sört a nép hasába,magyarnótát,operetet Hazám hazámot.Kicsi telket,kicsi trabantot és mindenkinek munkát hogy értelme legyen reggeli felkelésnek.Kicsi háztáji szövetkezeti traktorokkal felszántva,Sok óvoda,bölcsöde a gyárakban hogy nyugodtan dolgozzon a nép.lakás a gyerekes családoknak és hosszulejáratu 3% os hitel. Sokan nosztalgiáznak?Mert ez a modszerváltás a tömegeknek nem hozott jobb életet kicsivel sem mint a régi rendszer.Nem is fog ez sem megélni 60 évet.
Kal
2012. október 07. 12:04
A kádár-korszak iránti spontán nosztalgia értelemszerűen csak bizonyos korosztályra jellemző. Sajnálatos jelenség, de érthető. A fiatal kornak akkor is vannak szép oldalai, ha diktatúrában él az ember, melyek az idő előrehaladtával elmúlnak. Az ebből fakadó nosztalgiával nincs baj, az idő majd megoldja... A baj azzal van, ha egyesek erre rájátszanak saját önös érdekeiktől vezérelve, pl. azért, hogy így próbálják élét venni saját akkori, dicstelen (becstelen?) szerepvállalásuknak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!