„Janics Natasa hozott egy döntést. Szerintem rosszat. Mostantól ne követeljen se pénzt, se paripát, se fegyvert. Eddig mindezt megkapta. Kívánom neki, hogy másnak is érjen annyit, amennyit nekünk ért. Csak ne nyerjen több olimpiát. Főleg ne egy magyar előtt...
Nem tudom, ki hogyan van vele, de én már kissé kezdem unni Janics Natasát, és az ő ügyét. Egyrészt, mert lassan már több fejezetből áll, mint a Szomszédok, másrészt, mert a kajakos nő a sajtó révén szépen lassan mitikus hőssé válik, akit a gonosz szövetség, és a még gonoszabb politika el akar tiporni. Nos, szögezzük le: a kutya nem akarja őt eltiporni, és a kutya nem akarja őt bántani. Sőt: megbocsátóbbak vagyunk vele, mint másokkal. (...)