Azt gondolom, hogy lehet állami vállalatot költséghatékonyan, profi csapattal működtetni. Ez volt a célom. Interjú.
„Térjünk vissza a dohánykereskedelemhez. Mit szól a határidőkhöz? Már az NDN-nek kellene szervezni a november 15-én kiírandó állami koncessziós pályázatokat. Így adódik a kérdés is: tudja már, hogy néz ki majd a cég, hogyan épül föl?
Kicsit sűrű lett az élet az említett telefon óta. A határidők némileg frusztrálóak. A legnagyobb feladat ennyi idő alatt összerakni a vállalatot, azt a céget, amelyik elvégzi a pályázatok elbírálását, majd később az ellenőrzéseket. Ez az én munkám, de szívesen beszélek a dohányzás ártalmairól és a fiatalkorúak védelméről is, hiszen ezt is feladatkörömnek tekintem.
Azt tudja már például, hogy hányan dolgoznak majd a vállalatnál?
Egy új állami vállalat felállítása elég sok időt vesz igénybe az adminisztráció miatt. Ez a folyamat még zajlik. Pontos adatokat, hogy a társaság hogyan áll majd fel és mennyien dolgoznak majd benne, azt novemberben tudok mondani. Még azt sem tudjuk, a koncessziókra hány pályázat fut majd be.
Néhány nap alatt mennyire lett járatos ebben a világban? Tudja már, hogy kiket keres meg, hol és miért?
Nekem nem kell kapcsolatban lennem dohánykereskedőkkel, és nem is szeretnék. Brüsszel úgy fogadta el ezt a törvényt, hogy nonprofit szervezet látja el ezt a feladatot. A mi cégünk feladata ebből fakadóan az lesz, hogy kiossza a koncessziókat, megkösse a szerződéseket. És nekem nem kell sem dohánykereskedőkkel foglalkozni, sem a gyártókkal beszélni. Ez áll tőlem a legtávolabb. Nekem a törvényt kell betartatni. Ha arra akar utalni, hogy van-e kereskedelmi kapcsolatom, az van. A korábbi években, igaz, sportszerek esetében, de építettem disztribúciót Magyarországon, Szlovákiában és Romániában is. Maga a dohánykereskedelem soha nem érintette munkámat, de ez most talán előny jelent, nem hátrányt.
Már most beszélnek arról, hogy egyes csoportok politikai, üzleti vagy egyéb befolyásuk révén a lehető legnagyobb lefedettséget próbálják majd megszerezni az új piacon, s a forgalmazói helyek végül mégis – a jogalkotók szándékaival ellentétben – csupán néhány szereplő kezében összpontosulnak. Mindezt annak ellenére, hogy a törvény szövege szerint egy tulajdonos legfeljebb öt üzletet birtokolhat. Nem tart-e egy ilyen helyzettől, amelynek negatív következményei az ön fejére hullhatnak vissza?
Nem vagyok naiv. Tudom, hogy ez egy kényes téma ma Magyarországon, hiszen emberek megélhetéseiről, lobbicsoportok, üzletláncok érdekeiről lehet szó. Ennek súlyát azonban szerencsére még nem érzem, hiszen a cég sem állt még föl. A bejegyzés folyamatban van. Nyilván lesznek ilyen, az ön által említett szándékok vagy erők. Ám én az eddigi életemben is próbáltam a feladataimat a lehető legnagyobb tisztességgel ellátni. Jelen esetben is ez a szándékom. Az is nyilvánvaló, hogy nem én döntök majd egyedül. A részvénytársaság létrehoz majd egy testületet, amely együttesen hozza meg a döntését. Ha egyébként olyat érzek, amiről beszél, azt nem leszek rest jelezni.”