Tarlós azt kapja jutalmul, amit én büntetésből

„- Az első Orbán-kormány korszakában közismertek voltak a viták a miniszterelnök és Ön között, de miután a 2002–2010-es időszakot is meglehetősen rosszul értékelte itt néhány perccel ezelőtt, vajon melyik volt az az Orbán, amelyik nagyobb és bizonyos értelemben elviselhetetlenebb nyomást gyakorolt a budapesti vezetésre? Az, amikor miniszterelnök volt és igyekezett minél több pénztől megfosztani a fővárost, vagy az, amikor ellenzékből szabotálta lényegében a főváros működését vagy békés életét is?

- Ezt nehéz így megmondani. Az utolsó ciklus mindenképpen borzalmas volt, és az utolsó egy évben azt lehetett mondani, hogy Orbán az ellenzékből kontrollálni és irányítani tudta az ügyészséget. Egy pontos célja volt, Budapest bevétele, visszahódítása, mivel 2002-ben Budapesten veszítette el a választást. 2002-ben megnyerte a vidéket, de Budapesten 32 képviselői helyből 28-at elveszített, és ezzel elveszítette a választást. Ezt ő azóta sem felejtette el, azóta ő egy nagyon gyenge Budapestet szeretne látni. Most látjuk, hogy ennek mi a következménye, hogy Tarlós István azt kapja jutalmul Orbán Viktor miniszterelnöktől – akit mindig nagyon pozitívan értékelt –, amit én büntetésből kaptam. Ezek a következő elemekből állnak. Egy: százmilliárd forint elvonása a következő évben, kettő: a fővárosi feladatok jelentős részének elvonása – oktatás és egészségügy –, ami az önkormányzatiság megcsonkítását jelenti, és három: a kerületek erősítését a fővárossal szemben. Azt lehet mondani, hogy Tarlós István gúzsba kötve táncol, ha úgy tetszik, rosszabb helyzetben van, mint én. Rossz helyzetbe hozták azért, mert olyan fontos Orbán Viktornak az, hogy ne legyen soha erős Budapest, amelynek a főpolgármestere akár a kihívója is lehet.

- Egy picit eltávolodom a nagypolitikától, a végén aztán visszatérek rá, már csak a könyv címe miatt is. Mennyire kíséri figyelemmel azokat az ügyeket – az igazságszolgáltatási eljárást, Hagyó és BKV vezetők bírósági tárgyalását –, amelyek nagyban hozzájárultak a Fidesz kétharmados győzelméhez, és amelyeket fővárosi korrupciós ügyeknek nevezünk? De egyébként egyre több száluk foszlik szét itt a nyilvánosság, illetve a bíróság előtt.

- Az a véleményem, hogy a magyar tényfeltáró újságírásnak – amely sajnos egyre gyengébben működik, ahogy én látom – óriási feladatai vannak ezzel kapcsolatban. Ugyanis meg kellene írni részletesen, hogy mi van azokkal az ügyekkel, amelyek valamikor 2006 körül elkezdődtek, aztán 2009 körül felgyorsultak, és azt a benyomást keltették, hogy Budapesten bűnszövetkezet működik. Naponta vittek el bilincsben embereket. Sorolnék néhány tényt, amelyeket talán ilyen módon a rádióhallgatók nem raktak össze maguknak. Vizsgálat folyt a Főkert igazgatója, Kocsis László ellen. Ezt a vizsgálatot bűncselekmény hiányában lezárták. Kocsist meghurcolták, soha nem követték meg. Vizsgálat folyt a Főpolgármesteri Hivatalban, meggyanúsítottak körülbelül húsz köztisztviselőt, akik nagyobb részt a Kabinet foglalkoztatottjai voltak. Ezt a vizsgálatot bűncselekmény hiányában körülbelül egy hónappal ezelőtt lezárták, erről ugyancsak nem volt hír. Vizsgálat folyt a Margit-híd túlárazásával kapcsolatban, büntetőeljárás. Nem volt gyanúsított, lezárták az ügyet. Vizsgálat indult a metró ügyében, lezárták az ügyet, nincs gyanúsított. Sorolhatnám még ezt tovább, csakhogy az én listám sem lehet teljes, mert ezzel valakinek szisztematikusan foglalkozni kéne, és közé kéne tenni riportsorozatokban azt, hogy mi történt és mi történt ezekkel az emberekkel utána. Ezek az emberek erkölcsi és mindenféle értelemben elégtételre szorulnak, amit nem kaptak meg. Úgy gondolom, ha az igazságszolgáltatás valakit meggyanúsít, akkor utána tartozik azzal a sajtó a nyilvánosságnak, hogy megírja, végül is mi történt, és valamilyen módon ezeket az embereket megköveti. Ezzel szemben megbetegedtek, állásuk sincs, tulajdonképpen az áldozataivá váltak egy olyan politikai harcnak, amelyben kriminalizálták őket. Tehát az ügyészség egyfajta politikai, azt is lehet mondani, hogy marketingeszközzé vált, méghozzá egy nagyon hatékony marketingeszközzé, atombomba, amivel – ha valakinek a kezében van és az irányítása alatt működik – szét lehet rombolni bármiféle kormányzati struktúrát, mert az emberek könnyen elhiszik, hogy a politikusok vagy a vezetőik korruptak.

- Akkor visszatérve a könyv címére és arra, amire Ön tulajdonképpen az elmúlt percekben is célzott: Elveszett szabadság a könyv címe. Miért?

- Mert 2010-ben lezárult a magyar demokráciának, ha úgy tetszik, liberális demokráciának egy korszaka. Ezt a korszakot a helyére kell tenni, ez a történészek feladata. Tanulni kell belőle, az akkori korszak hibáit és tévedéseit és az azóta bekövetkezett drámai eróziót helyretéve lehet valami újat építeni. Roppant fontosnak tartom, hogy a másik oldal, az ellenzék – akárminek nevezzük is, nem feltétlenül pártpolitikai értelemben ellenzék – komoly feladatának tekintse ennek a korszaknak az elemzését és bemutatását. Csak erre épülhet valamilyen társadalompolitikai, szélesebb értelemben vett program, amely egy új kurzust alapozhat meg, szellemi, ideológiai értelemben.”