„Miért dönt úgy egy fiatal, tehetséges és sikeres magyar, hogy más országban kezd teljesen új életet? Legtöbben azt a választ adják, hogy a pénzügyi okok miatt: jobbak a fizetések. Ez igaz, de indoknak kevés. Csupán a teljes kilátástalanság esetén lesz az emigráció legfontosabb mozgatórugója a pénz. A legfontosabb indokok nem számszerűsíthetők és nem férnek bele Excel-táblákba.
A mindent átható és átitató provincializmus és cinizmus, amely megmérgezi a kreatív és értelmes fiatalok gondolkodását, nehezen megfogható. Leírhatatlan, mégis mindannyian érezzük, és jellemtől függően valamennyien részesei vagyunk. Évekig próbálkoztam azzal, amivel a legtöbb kortársam: felépíteni egy baráti védőburkot. Egy mikroközösséget, amely immunitást ad a körülöttünk tomboló, elképesztően igénytelen közgondolkodás ellen. Ez azonban szélmalomharc, mert előbb vagy utóbb a lelkesedés utolsó szikráját is kiöli az emberből a mélybe rántó kilátástalanság. Mindenhol ott van: a boltban, amikor szolgáltatni képtelen eladók beszélnek a vásárolni képtelen emberekhez. A járműveken, ahol közlekedni képtelen emberek zsúfolódnak össze türelemre képtelen emberekkel. A hétköznapi élet mellett a szakmai és üzleti közösségeket is áthatja a provincialitás, a korrupció, a tipikus magyaros »okoskodás«. Ezek mind a kilátástalanságból táplálkozó emberi feszültségekben jelentkeznek. Feszült a levegő, amit belélegzünk.