Miért az oktatáson spórolnak a nyugdíj helyett?

„Szemben az elemzői reakciókkal, nem igazán ujjongasz a bejelentett 400 milliárdos intézkedéscsomag miatt. Miért?

Több okból sem. Az egyik, hogy igencsak vastagon fogott a kormány ceruzája. Csak három példa. A 400-as csomagból 73 milliárdot tenne ki a pedagógus-életpályamodell elhalasztása négy hónappal. Kár, hogy ez nem egyenleghatás, tehát nem ennyivel lesz kisebb a hiány, hanem nagyjából úgy 25-30 milliárddal, mert a 73 milliárd az a kiadásmegtakarítás, de a tanárok béréből durván a fele visszajön adó és járulék formájában, vagyis az elmaradó béremelés meg elmaradó fogyasztást és így elmaradó áfabevételt is jelent.

Vagy ott van a pénztárgépek felszerelése chipekkel. Beszéltem egy-két adószakival, akik mind azt mondták: azt megmondani, hogy ettől 1, 10 vagy 100 milliárd forint pluszbevétele lesz az államnak, ahhoz erős bátorság kell, mert aligha lehet azt most belőni viszonylag nagy pontossággal, hogy mennyit hozhat ez az állam konyhájára. Nem is beszélve arról, hogy lesz jó esetben – a törvény hipergyors elfogadása esetén – másfél-két hónap felszerelni több százezer pénztárgépet ilyen csodaszerkezettel. Na, és van erre kapacitás? Lesz, aki ezt mind megcsinálja? És ki fogja állni ennek a költségét (nagyjából ismereteim szerint 50 ezer forint körüli összegről van szó pénztárgépenként)? Ja, és ha ilyen könnyű 100 milliárdot találni, eddig miért nem csinálták? Ha demagóg akarok lenni, azt mondanám, hogy 100 milliárdból öt új stadiont is lehetne építeni – minden évben. Vagy mondjuk ha ezt a chipes dolgot már bevetették volna idén is, akkor nem kellett volna olyan agresszívan kivezetni az adójóváírást és az egekbe emelni a minimálbért, ami pár tízezer ember munkahelyébe került. Ne feledjük: a 400-as csomagnak a negyedét jelenti a pénztárgépek felszerelése chipekkel. Mi lesz, ha ez bebukik vagy az ebből várt pénznek csak a fele jön be?”