Nem fogom abbahagyni

„Hogyan fogadták a Fidesz-frakcióban a földügyekről szóló legújabb összesítését?

Változóan. Az első, a Fejér megyei földekről szóló jelentés elkészítése után még éreztem egyfajta meghökkenést és általános, csendes várakozást. Aztán a borsodi földügyek kiterítésekor már hidegebbé vált a légkör, mára pedig valószínűleg megértették, hogy nem fogom abbahagyni. Akik úgy érzik, hogy ezzel veszélyeztetem az egzisztenciájukat, már kifejezetten ellenségként tekintenek rám. Ha ugyanis nem a Fidesz nyerne a következő választásokon, akkor a remélt pozíciók is elveszhetnek. Mások viszont, akik maguk is egyre inkább szembesülnek a botrányos földügyekkel a saját választókerületükben, és felfogták ennek messze ható következményeit, egyre kétségbeesettebben és mind gyakrabban panaszolják el nekem is a saját hasonló történeteiket. Ők már – remélem, nem tévedek nagyot – egyre inkább érzik ennek erkölcsi súlyát, s hogy ez okozhatja a Fidesz bukását, nem pedig az, aki erről beszél. Egyre inkább érzik, hogy növeli, ki – önvizsgálat helyett – elfedi a bajt.

Ezek szerint úgy véli, a földügyekbe akár bele is bukhat a kormány?

Vidéken mindenképpen, de lassan a várost is megérinti az ügy. A gazdaember bizalmatlan, gyanakodva figyeli a politikát. Jó oka van rá, hiszen a magyar parasztság és falu története a sorozatos megcsalatások története. A vidéki, helyi közösségek egyebek mellett azért szavaztak 2010-ben a Fideszre, mert félretették magukban ezt a gyanakvást, és – mások mellett nekem is – elhitték, hogy visszaállítjuk az erkölcsi normák és az adott szó becsületét. Ezért aztán még mélyebb a csalódásuk, és még fájdalmasabb a kijózanodás.”