„A hétvégén kézműves sörfesztivált tartottak a Mikszáth téren; másfél év alatt ez volt a negyedik, és csak a vak meg az antialkoholista nem látja, hogy mi történik: újra életre kel a magyar sörfőzés. Jön egy szakács gyerek Kispestről és főz egy zseniális Russian Imperial Stoutot, jön két egyetemista és Trabantból csapolja hibátlan porterét, jön Csakajósör Gergő az IPÁ-ival, jönnek a fótiak, a békésszentandrásiak, a győrzámolyiak, a magyarhertelendiek, az árpádföldiek, egy Gyűrűk Urára való elvarázsolt mesefigura, és jó söröket itatnak az értő közönséggel. A közönség meg nem méltatlankodik, hogy »ebben mi az ezer forint?«, meg »miért kerül ez négyszer annyiba, mint az Ászok?«, nem frusztráltkodik és kötekszik, mint egyébként, hanem élvezi az ízek, stílusok sokféleségét, beszélget, kóricál, és elégedetten berúg.
Élvezi, hogy itt nincsenek kukoricagríz-, aszkorbinsav- és antioxidánsízű híg löttyök, amiket a hazai sörgyárak nyomnak ezerhektoliter-számra az arcunkba, mert a marketingköltés mellett már nem maradt pénz alapanyagra és tisztességes munkára. A sörfőzés elsősorban tisztesség, erkölcs kérdése: az alapanyagok beszerezhetők bárhol, bármikor, bármilyen minőségben, a főzéshez meg elég egy nagy lábos meg néhány erjesztőedény, nincs szükség sem bonyolult technikára, sem különleges adottságú termőhelyekre.