„Valahol azt nyilatkoztad, hogy családi örökséged a hírek iránti kíváncsiság. Én is úgy nőttem fel, hogy ha elkezdődött a híradó, nekünk gyerekeknek nem volt apelláta, teljes csöndbe kellett maradnunk. Nálatok is hasonló volt a helyzet? Otthon a vasárnapi ebédnél nagy politizálások zajlottak gyerekkorodban?
Igen, abszolút. Ha híradó volt, akkor azt mindig nézni kellett. Később persze már érdekelt is. A politizálás is megvolt, keresztapám, apukám, nagypapám… sorolhatnám.
Kiválóan interpretálod a híreket híradósként, remekül elemzel és kérdezel az Estében. Sosem akartál alakítója is lenni a politikának?
Nem. Tényleg nem jutott még csak eszembe sem.
Aki intenzíven követi a politika alakulását, annak nyilván kiforrott véleménye is van az eseményekről. Mi a stratégiád a kérdezésnél, hogyan lehet objektivitásra és méltányosságra törekedni? Vannak tanulható technikái ennek a rendkívül nehéz és izgalmas műfajnak?
Persze vannak. De az a legjobb szerintem, ha magad jössz rá a dolgokra, hiszen mindenkinek a stílusa más és más. Méltányosságra nem igazán törekszem, legalábbis ez eddig még nem jutott eszembe egy beszélgetés előtt sem, objektivitásra annál inkább. Egyébként, ha meg van a téma és meg van a vendég, akkor először megpróbálok kilépni a szerepemből és olyan szempontból megnézni a témát, mintha semmit sem tudnék róla. Sokszor félrevihetnek a fél információk, vagy a saját vélemény. Elképzelem, hogy mit kérdezne tőle a néző, mi az, ami érdekli ebből a témából. Aztán persze nekiállok és felkészülök rendesen. Ez nálam elég sok időt vesz igénybe. Minden nap, ha Este van, már 11-kor kezdek és sok-sok órán keresztül készülök egy témára. Persze egészen másként, ha egy politikus jön és másként, ha egy közéleti, vagy lazább témáról van szó. A politikust igyekszem szembesíteni a pártjával, vagy saját magával, az ellentmondásaikkal és mindent megpróbálok, hogy a sablonokat, a mellébeszélést megakadályozzam. Hát őszintén? Több-kevesebb sikerrel.”