„Miközben a közélet végletekig hevített, és megy a szájalás a kormány bukásáról és az ellenzék megleckéztetéséről, a parlamenti képviselők a napirendi pontok jó részénél a gombnyomás helyett, a folyosón vagy a büfében múlatják az időt. Például az interpellációknál. Nemegyszer fordul elő, hogy a kormányt az ellenzéki »nem«-ek mentik meg, vagyis azok nélkül nem lenne meg a határozatképességhez szükséges 194 szavazat.(...)
Amennyiben az ellenzék egységesen nem nyom gombot, persze lehet gyalulni, de- és obstruktivitással vádolni, azonban a határozatképesség fönntartása mégiscsak a kormánytöbbség föladata.(...)