Lexből a Biszku

„Schiffer András ezt mondta a lex Biszku parlamenti vitájában: »Önmagában a szimbolikus érték és a szimbolikus felmutatás miatt szükség van erre a törvényjavaslatra, függetlenül attól, hogy hány konkrét büntetőeljárást lehet egyáltalán lefolytatni ennek alapján«. De ezt is mondta: »Engem egyáltalán nem töltött el különösebben jó érzéssel az... amikor vádlottak padjára vontak egy 97 éves embert az Újvidéken elkövetett mészárlások gyanújával. (...) nem gondolom azt hetven évvel később, hogy különösebb elégtételt jelent az, hogy egy aggastyán embert ennyi idő után meggyanúsítanak és vádlottak padjára vonszolnak. Ugyanezt gondolom egyébként Biszku Béla esetében is«.

Hát ez az! Hogyan fér össze a helyes elv követése és a viszolyogtató gyakorlat kerülése, amikor minden érintett aggastyán? Most sem tudok erre jobb választ, mint amivel a náci bűnösök pereiről szóló cikkeimben is előálltam: jogi önkorlátozás. Beszéljenek a bíró helyett a történelmi tények, de azok minél többet és minél hatásosabban.

Ez az önkorlátozás persze ettől a kormánytól nem várható. Nekik a Biszku-per MSZP-pernek kell. Nem azért importálták Nyugatról a lex Biszkut, hogy a nyugati típusú demokráciát erősítsék vele. Ellenkezőleg. Összekötötték abszurd történelmi hazugságok alkotmányos szintre emelésével, hogy arra az »utódpártra« terheljék rá az összes pártállami bűnt, melyet már rég megelőztek az utódság tekintetében.”