Megnézem, mi van a címlapon

„És mi a helyzet a hetilapokkal?

Hetilap-ügyben már jobb fej a sors, az összes fontosat lehet kapni itthon is, és mivel rájuk van írva a magyar ár, az a galádság sem történik meg, hogy a magyar forgalmazó hasraütésszerűen ráír egy orbitális árat (így tesz például az internettel, technikával, jövővel foglalkozó és elképesztően ötletesen szerkesztett ötdolláros Wired magazin több mint 3000 forint, mire a Váci utcába ér). Én kettőt szeretek különösen közülük: a Time-ban az a jó, hogy alaposan, történetekbe ágyazva mesélnek el érdekes dolgokat a vietnámi környezetszennyezéstől kezdve odáig, hogy mi van a Bosszúállók nevű szuperhősös film rendezőjének a fejében: egy jóleső lépéssel hátrébbról nézik a világot, és észrevétlenül lehet nagyon sokat tanulni írástechnikában.

Az Economist pedig abban erős, hogy elképesztően okos és közben mégsem fáj olvasni: ha valaki elszigetelt hírek felszínes ismerete helyett trendeket szeretne érteni politikától kultúráig, akkor nem nagyon nyúlhat jobb helyre. Ha nincs korlátlan idő, egyikre sem kell előfizetni, az is sokat segít (és a magyar újságíró-közösség felső nagyon kevés százalékába katapultál tájékozottság szempontjából), ha egy lazább hétvégére beszerzi az egyiket az ember. Én például úgy szoktam dönteni, mint minden épeszű vásárló: megnézem, mi van a címlapon, aztán viszem, amelyik érdekesebb.

A magazinokat azért mégis csak jobban szeretjük. Neked melyik a kedvenced?

Ha valaki éppen hozzájuk tud jutni, elképesztően jól megírt cikkeket lehet találni számtalan havi magazinban is. Én itt az amerikaiakra vagyok rákattanva, valahogy nekik megy jobban. A Vanity Fairrel például elég nehéz mellémenni, mert mindegyik számban van egy remek húszoldalas cikk, hol a showbusiness-ről, hol pedig a harmadik világháborúról, ami majdnem lett, de én mondjuk háromszor olvastam újra az Esquire nevű sznob férfimagazin Justin Timberlake-címlapinterjúját is és harmadszor is elképesztően jól szórakoztam közben. Nem szokták kitenni a drága cikkeket az internetre, de azért okos guglizással elő lehet keríteni dolgokat, ha pedig akadna otthon egy táblagép, arra simán meg lehet venni eredeti, 2-3-4 dolláros áron az aktuális számot.

Ha civilként böngészel az interneten, miből táplálkozol? Mik a kedvenc portáljaid?

Akármit is írok, valószínűleg mindenkinek van saját, beégett »ha van öt percem, akkor rámegyek« portálja, ahonnan a híreit beszerzi. Mégis, ha valaki komolyan gondolja a képben levést, azért jobban jár, ha rászoktatja magát, hogy ne csak akkor nyissa meg a többi fontos oldalt, amikor valaki valamit belinkel róla Facebookon. Szerintem az Index/Origo/HVG.hu trióval elég jól el lehet lenni, a legtöbb jó magyar újságíró, aki nem valamelyik pártért szurkol nagyon, hanem elsősorban csak úgy simán igazat szeretne írni, és ezt még hagyják is neki, ebben a pillanatban ezeken a helyeken tömörül.

A napilapok webszájtjai kevésbé is pörögnek és gyorsan kinyitják a párhuzamos univerzumok kapuját, úgyhogy ha valaki elkalandozik az egyik irányba (az MNO-nál nem futnék messzebb), akkor nyisson mellé egy tükörképet is (odaát szerintem a NOL-nál van az a fal, amin túl már csak nagyon furcsa dolgok vannak). A napilapok hétvégi számaiban már gyakrabban van olyan ügy vagy történet, amivel az interneten sose találkozna az ember, ezekből azért érdemes időnként venni egyet-egyet.

A hetilapjaink szintén, khm, erős világnézeti talajon állnak: gyakran jó dolgokba is belekapnak, de teljes képet biztosan nem rajzol egyik sem, érdemes többfélét összevásárolni – a Magyar Narancs, Heti Válasz, Figyelő, HVG képezi a mezőny szerintem vállalható részét, de bevallom, ez a rész nekem is nehezemre esik. Tévéhíradót érdekességképpen lehet nézni, mármint abban az értelemben, hogy nagyon érdekes, hogy az ország nagy része miből tájékozódik, viszont vicces módon van olyan közszolgálati tévéműsor, amit érdemes követni, csak kereskedelmi tévén fut: a Házon kívülből szintén olyan dolgok szoktak kiderülni, amiket nem biztos, hogy az Indexről megkapsz.”