Fenntarthatatlan jóléti állam

„A magas adóterhek oka a túlterjedt állami szektor, melynek gazdasági értelemben rendkívül negatív következményei vannak. A produktív piaci szektort megfojtja a túlterjedt állami szféra: a fogyasztás alacsony szinten marad, a társadalomnak pedig alig vannak megtakarításai, így a bankok sem tudnak hitelt kihelyezni és élénkíteni a befektetéseket. Az állam által működtetett szolgáltatások színvonala ráadásul rendkívül alacsony. A magas adóterhek megtérülése erősen megkérdőjelezhető, és az állam által működtetett szolgáltatások láthatóan nem hatékonyan használják fel az adófizetők forintjait. A befizetett összegek nem térülnek meg, a pénz átláthatatlanul folyik át a rendszeren.

A probléma kormányokon átívelően jelen van, és megváltoztatása a politikai kultúra akadályába ütközik. A társadalom számára elfogadhatatlan minden kiadáscsökkentés, a segélyezés vagy a nyugdíjak megvágása. Ezzel szemben például az Egyesült Államokban teljesen más a választók mentalitása: komoly akadályokba ütközik minden olyan lépés, mely az állami szektor bővítésével jár – elég csak az Obama-féle egészségügyi reformra gondolni. Az amerikaiak jelentős része úgy gondolja, hogy az állam képtelen megfelelően bánni a közvagyonnal, és annál jobb, minél kevésbé avatkoznak be az életükbe.

Az amerikai modell nem jelent feltétlen követendő példát, hiszen alapvetően tér el a kontinentális európai felfogástól, azonban a fenntarthatatlan és a gazdasági lehetőségeket meghaladó magyar jóléti modell szintén átgondolásra szorul. Ehhez a társadalomnak végre be kellene látnia, hogy az adócsökkentés csak akkor lehetséges, ha lemondunk arról az ábrándról, hogy az állam képes megoldani életünk nehézségeit.”