A munkásalapú társadalom és az Apple

„A Fidesz gazdasági és társadalompolitikája rossz úton jár. Azt képzeli, Magyarországot úgy lehet naggyá tenni, hogy a sárga robotok helyett majd magyar robotokkal szolgálják ki a német innovációt. A robotokat képző ország helyett, Steve Jobsok kiemelkedését lehetővé tevő társadalmat kéne építeni. A magyar társadalom jóformán soha sem kedvezett a zseniknek, a mai helyzet abban különbözik, hogy ki is mondják: a rebellisekre nincs szükség.

Steve Jobs, maga az orbáni rémálom, tulajdonképpen nem csinált mást, mint merengett valami romkocsma mélyén, és esze ágában sem volt kormányok és egyházak konvencióinak megfelelni. Aki hippisen csövezett évfolyamtársainál és azok nem gondolták róla, hogy az egyetemet befejezni képtelen, fura srác a világ egyik leggazdagabb és legismertebb embere lesz. Steve Jobs nem igazán hitt a munkalapú társadalomban. A kreativitásban, az innovációban, az egyéniségben, a teljesítményalapú társadalomban hitt. Ezzel a mentalitással egymaga több valódi munkahelyet hoz létre a világban, mint a magyar kormány valaha fog, több GDP-t termelt, mint az összes magyar tulajdonú vállalkozás együttesen. De talán soha életében nem érzete úgy, hogy dolgozott.

Az persze kérdés, hogy Steve Jobs ellensúlyozni tudná Matolcsy György tündérmeséjét, de ha az Apple magyar cég lenne, akkor az egy főre eső GDP-t tekintve Magyarország az első 10-ben volna, és önmaga képes volna finanszírozni nyugdíj- és szociális rendszerét. természetesen ez fikció, mert ha Jobs ma magyar fiatal lenne, külföldre költözne. Nem szeretne Iphone-t összeszerelő kínai munkásnő sorsára jutni, olyan országban élni, ahol a politika nélkül nincs üzlet, ahol a politika mindenbe beleüti az orrát, ahol sokkal több pénzt lehet keresni befolyásos bárátokkal, mint innovációval.

A Steve Jobsok menekülnek az ilyen helyekről, vagy alkoholisták lesznek.”