Továbbra sincs érv a regisztráció mellett

„Bármennyire is koncentrálunk a bevezető gondolatra (külhoni magyarok, nemzetiségek, külföldön tartózkodók) és a végkövetkeztetésre (szükség van a regisztrációra), sehogy sem találjuk az összefüggést a kettő között. A helyzet ahhoz hasonlít, mintha enyhe torokfájásra és náthára írna fel az orvos széles spektrumú antibiotikumot, plusz még – biztos, ami biztos – hashajtót és járógipszet is. Tény ugyanis, hogy a külhoni magyaroknak regisztrálniuk kell ahhoz, hogy szavazhassanak, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a magyar államnak nincs róluk nyilvántartása. A hazai nemzetiségek ügye már egészen más kategória, de tény, nekik is jelezni kell előre, milyen módon szeretnének szavazni. A külképviseleteken való szavazás felemlegetése már erősen sántít, mivel 2004 óta létező metódusról beszélünk, ami – feliratkozási szempontból legalábbis – hibátlanul működött eddig is (szó sincs tehát arról, hogy »az élet újabb regisztrációs okot hívott [volna] elő«). Összegezve: adott néhány százezer ember, akiknek valamilyen módon regisztrálnia kell, így aztán további 7-8 millió embernek is kötelezővé tesszük. Pedig róluk ott a precíz, rendszeresen frissített, világszínvonalú nyilvántartás. Továbbra is rejtélyes, miért szükséges ezt a drága, felesleges procedúrát ráerőltetni az apparátusra és a választópolgárokra. (Illetve természetesen érthető, de a kiábrándult, apolitikus, ezért kiszámíthatatlan választók urnáktól való távoltartását mégsem lehet egyetlen motivációként megnevezni – már csak azért sem, mert ebben az esetben a regisztráció biztosan alaptörvény-ellenes lenne.)”