Gyalázzál szobrot, ha erkölcsös vagy!

„Horthy szobra leöntve, Wass Albert debreceni szobrára horogkeresztet, náci feliratot festettek, Istenem hol élünk? Merthogy azt már egy óvodásnak is a fejébe vésik, hogy más alkotását nem b.sszuk szét, mindegy, ha sz@r is, akkor is az övé, lehet, hogy nekem nem tetszik, de 20 másiknak talán igen. Van akinek ez diploma, doktori után sem esik le, ez viszont már szánalmas, orvosi eset, nem pedig tiszteletre méltó…  A magyar bírói gyakorlat lekvárságáról, eszméletlen puhányságáról a halálbüntetés ügyétől függetlenül ódákat lehetne zengeni. Hiszen a magyar kriminalisztikatörténet legbrutálisabb bűnözői is iszonyú keveset bűnhődnek, baltás gyilkosok nemzeti hőssé varázsolásában pedig abszolút profik vagyunk, még Texas is példát vehet rólunk.

Vissza a lényeghez: a magyar bíróság szerdai döntése szerint Horthy Miklós szobrának (mely szerintük művészeti értéket nem képvisel) meggyalázása a »a jog által is méltányolt, erkölcsileg pozitív tartalmú, és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt«. Igen, ezt mondja a magyar bíróság, majdhogynem azzal a körítéssel, hogy Horthy kora ugyanolyan bűnös volt, mint az 1939 és 1989 közötti. (...)

A valódi kérdés azonban nem ez. A valódi kérdés az, hogy Wass Albert debreceni szobrán e bírósági ítélet fényében jó helye van-e a horogkereszttel cifrázott náci feliratnak, jó helyen van-e Horthy nyakában a »háborús bűnös, tömeggyilkos« feliratnak. Nem tudni. Ahogy azt sem, hogy a bíróság hogyan értékelné, ha valamelyik éjjel szájon hugyozná valaki a debreceni Kossuth, Csokonai vagy Móricz-szobrot, s minden alap nélkül »mocskos strici« felirattal aggatná tele, majd videóra rögzítené, amint ezek talapzatán kielégíti magát. Nos, ha ez és az ehhez hasonlók beleférnek, sőt, erkölcsileg és morálisan hasznosak, akkor legyen. Beletörődünk ebbe is. A kérdés csak annyi: Istenem, hol élünk mi, mi cseppnyi magyarok?”