Szegény jobboldal

Ja, a kommentem raison d'etre-je, hogy indokoljam, mi nem tetszett K. kritikájának tárgyában, és a sok előttem szólóval szemben -- ha hevenyészve is, de -- ey keveset érveljek. Bár am azt illeti, most újraolvasva, kicsit túllőttem a célon. Látva a szegyenteljes közeget, amelyik bármelyik náci portálnak becsületére válna. Gratulálok a lapnak a törzsközönségéhez. Ha jól emlékszem ez az a toprongyos zsidó szőrmók, aki Gyurcsány kérésére a szociális népszavazást egy évvel hátráltatta. (Vagy az egy másik volt...? Nehezen tudom megkülönböztetni őket.) szegény baloldal rájött, hogy egyre kevesebben vannak, és már senki nem veszi be ezt a komcsi dumát, amit folyamatosan dumálnak. Kálmán C... vitamin György sajog a szarába, húgyában. Én azt hittem, hogy nincs már Magyarországon olyan kisegítő iskola, ahol átengedik a hülyéket. Veled miért tettek kivételt? Hogy egy ekkorra pöcskirály mint te, tudja a komcsik seggét nyalogatni

"Nem az én ízlésem, de hát nosza – mi másra valók a pártpénzek, mint hogy ilyesmire költsék, két választás között." Ez (is) marhaság ennek a jóembernek a cikkében. Erre adóforintokat kell költeni, sokat. Ennyi befektetés az ország (szebb) jövőjébe mindenképpen szükséges. Ha esetleg kevés a büdzsében erre meglévő összeg, akkor el kell venni máshonnan. Például ballib pártok állami támogatása, holokamu kárpótlási pénzek. De még azt is elfogadhatónak tartom ha ballib szervezetekre, ismert ballib személyekre, médiákra kirótt különadóból finanszírozzuk ezt.

Csak ismételhetem magam. K. nem annyira érdekel, de úgy veszem észre, Megadja tanácsadó-szerző -- egyébként kormányzati tényezőktől nem szokatlanul -- nagyon elnagyoltan bánik a szavakkal a K-t megihlető posztjában, de ami a szijjártóizmusban "csak" a közérzületet rombolja, a posztban -- a szerző vállalt pedigréje és humán értelmiségi önképe okán -- beszüremkedni vágyik egy sokkal tiszteletreméltóbb, és a kormányzati propaganda hatására idehaza végképp lejáratódott politikai tradícióba. Nos, ez ellen érdemes felszólalni. Nem tudom, egy blog mire jogosítja az embert, de mivel az ízlésem szerint az embernek kellene feljogosítania a blogját arra, hogy egyáltalán napvilágot lásson, az ebben megnyilvánuló stílusnak és gondolati rendnek semmi esetre sem szabadna alatta maradnia semmilyen más szellemi termék színvonalának. A gondolatok ritmusának, precizitásának, és értékének ugyanolyannak kellene lennie. Röviden, érdemesnek arra, hogy megosszák őket. Hogy ne csapják be velük az olvasót. Esetünkben sajnos nincs erről szól. Tanácsadó-szerző szerint például a Facebook "[a] lehető leghasznosabb dolog, mert egy helyre gyűjti össze különféle oldalakról azokat az írásokat, honlapokat, amelyek [őt] érdekelhet[ik]." Nos, ez nyilvánvalóan nem a Facebook definíciója, bár annak indult. Aztán. "A paleók szerint ugyanis a jobbos establishment érvei és gondolatai pusztán ideológiai aláfestésül szolgálnak, bármit tesz is a Republikánus Párt. Pont úgy, mint a komcsik esetében." Igazán? Pont úgy? "Vajon az értelmiségi-e, aki gondolkodni akar, és a fenti, amerikai magazin mottója szerint jár el; vagy inkább az-e az értelmiségi, aki a mindenkori csapásirányt követi, éceszgéberként vagy PR-munkásként ideológiát gyárt a hatalomnak? Esetleg a hatalom fülébe akarja sugdosni magvas ötleteit? Az akadémiát a városon kívülre helyező filozófus, vagy a Szürakuszaiban székelő filozófus inkább az értelmiségi?" Nos, ha az "értemiségiséget" valamiféle esszenciának kezeljük, akkor definíció kérdése. Ha meg nem (hanem úgy tekintjük,hogy a szó értelme a használatban dől el), akkor meg használat kérdése. Amellett, hogy a "éceszgéber vagy PR-munkás" meg a Szürakuszai olyan távoli kontextusból ideszármazott szavak, hogy a közös használatuknak ebben a szövegben már a jóízlés is határt szabhatott volna. Mert a konzervatív stílusművészetnek bizony vezérgondolata a jóízlés és a kifinomultság. És akkor hirtelen: "És ki a szabad ember?" Mit tudjuk mi, mondhatjuk több évtizedes filozófiai stúdium után. De tanácsadó-szerzőt szerencsére a saját kérdése sem érdekli, mert így folytatja: "A kritika megléte önmagában sem nem megvetendő, sem nem erény. Mert az állandó kritikus nem bírál, csak pózol. Pózol az újságíró, amikor morálra hivatkozva leplez le, majd a leplezés puszta lehetőségét is a morálra hivatkozva utasítja el. Pózol a kádárista szövetséges reformértelmiségi, amikor a nyugatiasságot, európaiságot kéri számon a jobboldalon. És pózolnak azok, akik absztrakt magasságokban szárnyaló abszolút normákat támasztanak a politikával szemben." Pózoló kádárista szövetséges reformértelmiség, szárnyaló abszolút normák... nem fogok továbbjutni a szövegelemezésben, mert már nem éri meg. A matéria nagyon rossz. Egy nyilvánvalóan jobb sorsa termett fiatalembert elkapott a politika, eredendő érdeklődését nem önmaga pallérozására, hanem másoknak - Tudjukkinek - való tanácsadásra cserélte fel, mostanra vélhetően megbánta ezt, vagy nagyon úgy tűnik, hogy csalódott, de azért ír... holott írnia sem kellene még. Csak olvasnia.

Naná, majd 65 éves uralmatok után gazdag a jobboldal.