Lánczi András: A bosszúvágy és az irigység a két legpusztítóbb politikai fegyver, mert ellenségképző ereje van
De ki lehet politikailag sikeres? Mivel minden demokratikus választás maga a káosz, végül a szerencse is hozzáteszi a magáét.
Hazudnánk magunknak, ha nem látnánk, hogy az MSZP-kormányok alatt is folyamatosan szűkítették a demokrácia kereteit. Interjú.
„– De az ellenvetésem nem annak szól, hogy sértő egyenlőségjelet tenni a rendszer lényegét érintő és azt nem érintő politikai magatartások közé. Sértő is, de nem az a lényeg, hanem a megoldás keresése szempontjából a különbségből alapvetően más következik. Például nem mondhatjuk azt, hogy mindegyiket egyaránt kizárom a megoldás kereséséből, hiszen csak fokozati eltérés van köztük abban, hogy mennyit romboltak a demokrácián, de lényegében ugyanolyanok.
– Nem, ez félreértés! Mi nem akarunk kizárni senkit. Pont az a lényeg, hogy ahhoz, hogy a Fideszt le lehessen váltani, mindenkire szükség lesz. Sőt, továbbmegyek. Ha engem személyesen kérdez, hogy mi a cél, akkor egyenesen a kétharmad.
– Abszolút! Csak annak van értelme.
– Nem kérdés, hogy az MSZP-vel vagy akár a DK-val valamilyen együttműködésre lesz szükség, de emellett hazudnánk magunknak, ha nem látnánk, hogy az MSZP-kormányok alatt is – ez egyébként az elmúlt 20 évre általában igaz – folyamatosan szűkítették a demokrácia kereteit. Mindegyiknél tetten érhető volt, hogy napi politikai érdekeknek rendeltek alá a kormányzást. Gondoljunk például az áfa visszavágásra a választások előtt. Mindig koncentráltabb lett a politikai hatalom, mint előtte volt. Minden egyes kormány még jobban szűkítette a civil kontroll lehetőségét.
– Ez Ön szerint egy egyenes vonalú romlási folyamat?
– Sőt, exponenciális változásról van szó. Mindig egyre jobban és jobban sérülő demokráciával. Nem tudjuk, hogy mit csinálna például Mesterházy Attila, ha kétharmada lenne. Azt viszont látjuk, hogy egyenes következménye a mai helyzet a korábbiaknak. Nem tudjuk például, hol tartanánk ma, ha az őszödi beszéd után a civil nyomás eredményes lett volna. Lehet, hogy nem itt tartanánk.”