„- Tehát ön is úgy véli: megszűnt a demokrácia? Magyarországon diktatúra van?
– Nem szeretem az ilyen sarkos kijelentéseket. Bár igaz, ehhez hasonló véleményt neves külföldi jogászok is megfogalmaztak. Jelenleg az USA-ban, a Princeton Egyetemen tanítok, s egyik professzortársammal, Kim Lane Scheppelével könyvet írunk a magyarországi alkotmányos átalakulásokról. Amerikai kollégám is úgy látja: a Fidesz lényegében a ’89 előtti pártállami diktatúrához tért vissza. Én vitatom ezt, hiszen Orbán Viktor rendszere sokban eltér Kádárétól. Ugyanakkor állítom: ha a rendszerváltást jogállami forradalomnak tekintjük, akkor itt 2010-ben alkotmányos »ellenforradalom« zajlott. Hihetetlen gyorsasággal megtörtént a jogállamiság »visszavétele«. Súlyosan sérült a liberális demokrácia két legfontosabb alapja: a hatalmi ágak szétválasztása és az alapvető jogok garantálása.
- Mondana példákat az utóbbira?
– Arról sok szó esett, miként korlátozza a médiatörvény a sajtó- és véleményszabadságot. De a vallásszabadságot is durván megsértette az állam azzal, hogy több száz egyházat önkényesen felszámolt, egyesületté minősített vissza. Ráadásul az egyházak nem tudnak egyesületként működni, a bejegyzésüket sorra visszautasítják. A civilszervezetet közgyűlés irányítja, vallási közösségtől viszont nonszensz elvárni, hogy – mondjuk – az isteni tanokról közgyűlés határozzon. Másik példa: az alaptörvényből kimaradt a szociális biztonság garanciája. A létminimumhoz való alapjog megszűnt. Pontosabban a szociális támogatást sokszor kötelező közmunkához kötik. Miközben az állam kötelezettségei csökkentek, az állampolgároknak egyre több a kötelességük. Ebben , amelyben a jogok élvezetének feltétele a kötelezettségek teljesítése.
- Többször írt arról is, hogy az új köztársaságot csak a jogállam iránt elkötelezett elit kényszeríthetné ki.
– Meggyőződésem: a demokratikus liberalizmust azért lehetett olyan könnyen felszámolni, mert a szabadság és egyenlőség alapértékei nem igazán fontosak a társadalmi többségnek. Noha 1989-ben megszületett a jogállami alkotmány, az alkotmányos kultúra nem erősödött meg. Épp ezért az elitnek alapvető feladata lenne következetesen képviselni a demokratikus normákat, értelmezni, fontossá tenni őket a széles rétegek számára is. Ehhez viszont független, politikailag még nem korrumpálódott szellemi elit szükséges. Én tartok attól, hogy a növekvő demokráciadeficit sem tette becsesebbé a jogállami értékeket. A következő választásokon sem lenne népszerű az a párt, amelyik a romák és a szegények emberi jogaival kampányolna. A Fidesz-kormány legfeljebb abba bukhat bele, ha a gazdaságpolitikában nem tud sikereket elérni.”