Nincs mit mondanod? Hirdess összefogást!

„Az egyes pártok és politikusok eltérő szakpolitikai gondolkodása, néha a másik logikáját teljesen elutasító politikai szocializációja, ill. a pártpénztárnoki világhoz történő (nem-)alkalmazkodása miatt jelenleg eleve kizárhatjuk az összefogás megvalósulását. Mégis, politikusok és értelmiségiek mindezeket teljesen figyelmen kívül hagyva óriási energiákat fektetnek abba, hogy ez az összefogás létrejöjjön: ugyan már, tessék az összefogni nem akaróknak megbékélni egymással és a valósággal.

De miért tennék? Miben változott a (demokrata) politikai osztály a 2010-es világhoz képest? Mennyivel lett átláthatóbb a pártfinanszírozása, versenyképesebb az ideológiája, mit tud ajánlani a permanens sajtótájékoztatókon és az elvesztett időközi választásokon túl? Mennyivel lett kevésbé szervilis értelmiségi hálója és tanácsadói köre, mennyi az esély arra, hogy a fideszes államkapitalizmus után nem megint egy általa formált »politikai kapitalizmus« fog épülni? Mindezekre a kérdésekre egyelőre egy nagy semmi a válasz.

Részemről ez így kevés, ennél biztosabb akarok lenni abban, hogy 2014 után nem kell majd megtanulnom Mihalovics Péter, Selmeczi Gabriella, Kocsis Máté baloldali megfelelőjének nevét. Mintha megint csak a minimálprojekt lenne élesítve: elég a kormányváltás, csak az legyen meg. Szándékosan nem rendszerváltást írtam, ugyanis az ellenzéknek egy hangja nincs arról, milyen lenne az új alkotmányos berendezkedés, holott minden politikai cselekvőképességnek ez az alapja. Amíg ez nem tisztázott, teljesen felesleges Kelet-Magyarország programokat írni. Ennyit a helyes ügy- és problémaérzékenységről.”