Minden hiábavalóság...

„Ahhoz, hogy egy népi kezdeményezést a parlament tárgyaljon, ötvenezer aláírás szükséges. Még márciusban kezdett el egy ilyen akciót az Élet-Érték Alapítvány, azzal kapcsolatban, hogy a családon belüli erőszakot önálló bűncselekményként szabályozzák - történt ez azután, hogy az új törvények tárgyalásakor a Fidesz, a KDNP és az MSZP ezt nem szavazta meg. Számomra ez a téma különösen fontos, én is aláírtam. Nem ötvenezer ember tette ugyanezt, hanem 106 ezer, ez az érvényességi korlát duplája. Ezt én fontos üzenetnek gondoltam, a demokrácia működik, vannak ügyek, melyekkel kapcsolatban az egyébként passzív, apolitikus emberek is megmozgathatók, pártszimpátiától függetlenül.

Az üzenetet csak a parlamentben nem hallották meg. Persze, meg kell tárgyalni, hiszen érvényes, törvény van rá, de rejtsük el a tévénézők, az online kapcsolódók elől a dolgot, száműzzük a végére, késő éjjelre, esetleg hajnalra. Ennyi. Persze, úgyis leszavazzák (én sem vagyok naív), de legalább az aláírók és az ügyet fontosnak tartók előtt tegyék. De nem, az emberek az aláíró állampolgárok most nem fontosak.

Itt is az üzenet a fájdalmas. Hogy ennyi aláírás nem a demokrácia ünnepe, hogy le lehet tudni úgy is, hogy ne sok vizet zavarjon. És nem csak a kormányzó pártok üzenete ez, tulajdonképp most itt csak az LMP emelte fel a szavát és a JOBBIK volt még az ügy mellett (ugye, hogy lehet ezt így is?). Mert az ügy felette áll gazdasági érdekeken, politikai törésvonalakon, a liberális, a szocialista, a konzervatív és radikális jobboldali feleséget is megilleti, hogy a férje ne gyötörje otthon.
Egy illúzióval kevesebb - bár a magyar poitikától már nem vártam sokat, mégis alul lehet mindig múlni, ami van.

Minden hiábavalóság... Tényleg csak Krisztus marad.”