A csókakői szégyen és a dunaföldvári diadal

„Ma valami olyat éreztem, amit már nagyon-nagyon régen nem. Avatáson voltam, fekete mellényben, bajtársak között. Aki átélt már ilyet, tudja, miről beszélek, aki nem, annak hiába is magyaráznám. Murányi Leventével az avatás után boldogan arról beszélgettünk, mennyire jó volt az aurája annak a délelőtti rendezvénynek ott Dunaföldváron.

Miközben az Új Magyar Gárda Mozgalom 130 új gárdistát és egy csendőrszakaszt avatott Dunaföldváron egy erdei tisztáson felemelő hangulatban, addig a Pintér Sándor által irányított rendőrség elképesztő, szégyenteljes, tragikomikus bakit csinált. Ez a magyar rendőrség elmúlt húsz évének talán legnagyobb ballépése volt, amelybe egy normális országban egy belügyminiszter simán belebukna. Lerohannak egy falut, helikopterekkel, műveleti területtel, központi sátorral, fegyverekkel, lezárással és még ki tudja mi a fenével? Aztán megszégyenülve elmennek? Kinek akarnak ennyire megfelelni? Hol vannak akkor, amikor a közbiztonságot kellene fenntartani? Miért olyan embereket üldöznek, akik még senkinek soha nem ártottak? Költői kérdések.

Két lehetőség van. 1. A rendőrségben akkora a zavar, hogy tévedésből lerohant egy falut. Ekkor Pintérnek le kell mondania. 2. A rendőrségből csúfot űztek, és árnyékra vetődve rohantak le egy falut. Ekkor Pintérnek le kell mondania. Más lehetőség nincs.

Ezért a következőket javaslom:
1. Pintér Sándor mondjon le, és kérjen bocsánatot a rendőröktől, amiért így megalázta őket és ilyen méltatlan feladatokkal bízta meg az állományt. 
2. Áder János keresse fel a csókakői polgármestert és a helyieket, hogy személyesen kérjen tőlük bocsánatot.
3. A belügyminisztérium fizessen kártérítést a településnek, amiért egy napig elzárták a települést, ezzel anyagi és lelki kárt okozva Csókakőnek.
4. A rendőrség az elkövetkező napokban hasonló erővel vonuljon fel Cegléden és Devecseren, valamint mindazon településeken, akik a cigánybűnözés miatt igénylik a műveleti területté nyilvánítást.”