A Népszava volt már összehajtott papírlap, hetilap, napilap, sőt, ma már on-line is. Egy tulajdonsága van, ami az idők során sohasem változott: jelkép. A dolgozó emberek szellemi épülésének jelképe.
„Nem tudok eltekinteni attól, hogy a mai kormányzó történelmi idolja, Horthy Miklós különítményesei 1920-ban, a vezérük által inspiráltan verték agyon Somogyi Bélát, a Népszava akkori főszerkesztőjét, Bacsó Bélával együtt, 1920-ban. Attól sem tudok eltekinteni, hogy a Népszava szerzői, szerkesztői között találjuk Ady Endrét, József Attilát, Radnóti Miklóst, valamint rajtuk kívül is több száz elsőrangú baloldali ikont. Attól pedig végképp nem tudok eltekinteni, hogy a magyar baloldal másfél évszázados történelme során az gyakorlatilag nem létező baloldali politikus volt, aki ne írt volna a Népszavába. Ez ma sincs másként.
Egy szó, mint száz, a Népszava a baloldalé. A Népszava szociáldemokrata napilap, és ennél jóval több: a legrégebbi ma is létező politikai harsona, s hosszú életpályája, valamint az idők forgószelei okán egyúttal a legtöbbet szenvedett magyar sajtótermék. Ez a sors ma is ráver. (»Bal sors a'kit régen tép« - Kölcsey)
A Népszava tulajdonosa (kiadója) volt már könyvkereskedés, állami vállalat, videotéka, magánszemély, vállalkozás, stb., szóval mindenféle. Voltak ragyogó, tragikus sorsú és megalkuvó főszerkesztői egyaránt, amint a szerkesztőség más munkatársai szintén a szélrózsa minden irányából jöttek, vagy oda tekintettek. A Népszava volt már összehajtott papírlap, hetilap, napilap, sőt, ma már on-line is. Egy tulajdonsága van, ami az idők során sohasem változott: jelkép. A dolgozó emberek szellemi épülésének jelképe. (...)
Egy szó, mint száz, miattam azt közöl a Népszava, amit akar, olyan hirdetést jelentet meg, amilyet akar, s mindezekről bármely elvtársam azt gondol, amit akar. Számomra a dolgok ezen része családon belüli kérdés. Megbeszéljük. Mindenki másnak viszont ezt üzenem: El a kezekkel a Népszavától!”