Szivattyú…

„Válasszuk ketté a »birodalom« alkotórészeit! Nagyon leegyszerűsítve: részint van az EU, másrészt pedig »léteznek« a multik. Az unió magyarra fordítva azt jelenti, hogy szövetség, egyesülés és egyesület. Vagyis az EU az oda jelentkező és a közösségbe bejutott tagállamok szövetsége. Senkit sem erőltettek, hogy belépjen. Magyarországot sem. Megszavaztuk. Sőt ezen a téren a legnagyobb érdem éppen az első Orbán-kormányé: 1998–2002 között készültek el a stratégiai jelentőségű átalakítások a honi rendszerekben, hogy pél­dául a magyar jogi, gazdasági, oktatási, egészségügyi stb. szisztémák illeszkedjenek a Lajtán túli – fejlett – világhoz. Ez a »birodalom« tehát olyan birodalom, amely hódítás nélkül jött létre: szuverén országok saját akaratából. S ez áll a közös fizetőeszközre, az euró­ra is – egységben az erő elve alapján. Az Európai Unió – korábban Nyugat-Európa – nagyvonalúságán, a közös büdzsé elosztó mechanizmusán lehet vitázni, ám tény, hogy az európai szellemiség megjelenik benne. Sem Brüsszel, sem pedig Strasbourg – a közösség központjai – nem tudja felülírni a történelmi folyamatokat, a hatalmas, uniós tagállamok között tapasztalható differenciát, de az adminisztratív »erők« törekednek a kiegyenlítésre. Ezt szolgálják például a Magyarországnak korábban juttatott PHARE-pénzek és a mostani kohéziós források. Az unió alapjai úgy működnek, hogy a szegény tagállamok mindig több pénzhez jussanak, mint a gazdagabbak. Bénaságunkon lehet persze siránkozni, miután a rendelkezésre álló pénzt nem tudjuk lehívni, fölösleges kiadásokra fordítjuk, illetőleg egy jól behatárolható üzleti kör a jogosult a száz- vagy éppen ezermilliárdok felhasználására. Pénzszivattyú helyett pumpát kellene említeni, és végre abbahagyni az EU szidalmazását. Helyette az integráció elmélyítése lenne a kifizetődőbb! 

Az úgynevezett birodalom másik nagy alkotóelemét adják – továbbra is az egyszerűség kedvéért írom ezt – a multik. Mellébeszélés helyett nézzük a pozíciónkat: Kelet-Közép-Európa – benne Magyarország is – abból élt, abból fejlődött az elmúlt húsz évben, hogy olcsóbban, de ugyanabban a minőségben állította elő a Nyugatnak szánt árucikkeket. Beszállítói régió lettünk: a visegrádi országok éves gazdasági teljesítményüknek nagy része teremtődik elő – közvetlenül! – az Európai Unióba irányuló exportból. Ha pedig a Nyugat »hanyatlik«, nálunk is visszaesik a gazdaság. Dinamikus fejlődés persze elérhető lenne, ám a magyar gazdaság exportfüggő. Pang a belső gazdaság (fogyasztás), és tőkeszegények vagyunk ahhoz, hogy felturbózzuk a kis- és közepes vállalkozói szektort. Nyilvánvaló, hogy a külföldi tőke nem nekünk, hanem a saját tulajdonosainak hoz hasznot, és az is egyértelmű, hogy a profitot hazautalják az anyacégeknek. 

Amúgy halkan jegyzem meg: minden kormány halálra dotálja az itt működő »tőkés társaságokat«. De ugyan mi lenne a magyar gazdaságból a multik nélkül? Akár foglalkoztatási fronton, akár beruházási területen? Forgalmuk adja a versenyszféra túlnyomó részét. Az éves magyar GDP zöme exportból származik: a »hanyatló« Nyugat veszi fel a magyar termékek több mint hetven százalékát. A multik termelése nélkül sehol nem lenne a kivitel. A valóság pedig az, miután szegények vagyunk, a multik hoztak tőkét, fejlesztést és modern technológiát hazánkba. Ha pedig nem jön a működő tőke, nem pusztán a vállalati beruházások, munkahelyteremtések maradnak el, hanem a költségvetés lyukait is nehezebb befoldozni.”