Lehet-e templomot tervezni népművészetből?

„Makovecz Imre mesterem volt a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájában. Mikor nála dolgoztam, igyekeztem minél többet megérteni abból, amit csinál: elmélyülten olvasgattam az általa írt gondolatokat, nézegettem a terveit, és sok, általa tervezett épületet meglátogattam. Még arra is volt alkalmam, hogy nem szervesen a munkához kapcsolódóan többször is beszélgethessek vele. Munkái közül főleg a templomok érdekeltek, hiszen hittanári végzettséggel mentem építésznek, így többször faggattam őt arról, hogyan gondolkozik a világról. A siófoki temploma tetszik a legjobban, nem is annyira az építészeti megformálása, mint az épület által sugárzott derűs béke miatt. (...)

El lehet fogadni, és el is lehet utasítani ennek az alkotói hozzáállásnak a létjogosultságát. Ami mindenképpen pozitív, az alkotó kísérletező, kutató kedve, és a teljesen újszerű, szokatlan végeredmény. És persze az élmény, amit okoz, ami személyre szabottan átélhető.

Nekem nagyon tetszett, és mikor lehetőségem nyílt rá, kicsiben én is megpróbálkoztam egy népművészeti minta térbe állításával. A lehetőséget az adta, hogy még 2009-ben Gyimesfelsőlokra tervezhettem kápolnát, olyat, amit az ottaniak meg is tudnak építeni. Sokat töprengtem a dolgon, hogy mit kellene oda tervezni, és mikor halványan körvonalazódni kezdett a dolog, egy ottani minta adta a végső megerősítést, ami számomra egyszerre sűrítette magában mindazt, amit fontosnak éreztem. A kis kápolna időközben elkészült, ahogy a bevezetőben írtam, most lesz a szentelése augusztus 25-én. A kis kiadványnak pedig azért örültem meg, mert most először kaptam kézbe olyan szép fotót az épületről, amin látható a kész állapot, és én bizony úgy érzem, olyan lett, amilyet szerettem volna.”