Európai tragédia

„A globális hegemónia ellen többen is fellépnek, ahogy az EU központosító törekvései ellen is. Mintha ma az unió lenne az akkori Közép-Európa, a mai protestánsok eurót használnak, a mai katolikusok dollárt vagy más valutát. Bár a háborút most gazdasági fegyverekkel vívják, a következményei hasonlóak. Az emberi veszteség ma az uniós polgárok munkahelyeinek és életszínvonalának csökkenésében jelenik meg. Az akkori vagyoni pusztulás az eurózónát elhagyó országok vagyoni leértékelődésében ölthet testet. Az agrárteljesítmény akkori zuhanása az uniós GDP visszaesésében érhető tetten.

A magyar nemzetstratégiának számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy a harmincéves háború újrajátszása nem csupán a képzelet játéka, hanem valóság. Ha így lenne, akkor ma még csak 1627 körül járunk, és még két évtized válságos korszaka lehet előttünk. Mintha még csak a háború középső szakaszában lennénk: az Európai Központi Bank próbálja megmenteni az eurót és megvédeni az eurózóna déli államait a csődtől. Ahogy akkor a dánok, úgy ma az EKB is kudarcot vallhat. 1630 után a svédek léptek a dánok helyére és védték a protestánsokat: most is szükség lehet egy új szereplőre, egy erős közös uniós pénzügyi alapra. Ez is kevés lehet. A svédek után a franciák belépése alapozta meg a későbbi békét: az eurónak még szüksége lehet Kína pénzügyi segítségére.

A Baltikumtól az Adriáig terjedő térség felemelkedését és lesüllyedését egyaránt hozhatja a válság.

Rajtunk áll az eredmény.”