Az aranymetszés mint „ősi hagyomány” és tévédizájn

„A magyar népművészetben, ugyanúgy, ahogyan minden nép művészetében, akad aranymetszést tükröző elrendezés vagy motívum is, de amit jellemzőnek lehet mondani, az inkább a szimmetria. És hát Fibonacci vagy Leonardo sem nevezhető a Magyar Népművészet Mesterének. Általában véve az aranymetszés alkalmazása sokkal kevésbé népi vagy nemzeti hagyomány, mint inkább a személyekhez kötött, autonóm művészet felségterülete.

Miért találta mégis fontosnak az MTVA úgy kiemelni az aranymetszést és a Fibonacci-sort, mintha az nemzeti specialitásunk és hagyományaink karakteres része lenne?

A válasz olyan egyszerű, hogy már szégyellem leírni: azért, mert a közszolgálati intézményekbe is megérkezett a misztikus nacionalizmus eszméje, és mert ott is ennek kell érvényesülnie.

Az aranymetszést ez az irányzat évek óta beszippantotta, és – akárcsak a többi, erre alkalmasnak vélt fogalmat – a magyarság eredendő, égi kiválasztottsága, küldetése és szupremáciája »tudományos« igazolására használja. Kötetek szólnak arról, hogy a Magyar Szent Korona »titkos erővel« rendelkezik, és hogy erről a rajta látható aranymetszés-arányok tanúskodnak. A rendszert el is nevezték szakrális geometriának, és lényege, hogy ahol a természettudomány az »így van«-ról – vagyis egy törvényszerűségről – beszél (és még véletlenül sem teszi föl a »miért« kérdését, mert az értelmetlen), oda ők mindig beteszik Istent. Még a koronán a kereszt történeti ferdeségének dőlésszögéről is kilométeres elemzések »bizonyítják«, hogy annak épp akkora volta mögött isteni üzenet áll.”