Az újratervezett közmédia-arculattal az a fő baj, hogy látszólag meggyőző rendszert kerekítettek az amúgy monoton jelek sorozata köré.
„Ha valami jó »objektíven« mérhető elem, megvan a biztonság és máris megvan a válasz is. Vizuális megoldásokkal foglalkozó ügynökségek már régen felismerték ezt. Az »ötlet« bemutatásakor ki kell domborítani a rendszert, a struktúrát, a »mérhetőt«. Lehetőleg megkérdőjelezhetetlen referenciákat mellétűzni a képi mondandóhoz, és »voilà«: máris egyszerűbb a dolga a döntéshozónak. Csak hát a rendszer – bár fontos része egy alkalmazott műfaj, mint például a vizuális kommunikáció működésének – nem minden.
Az érzéki világ másképpen keresi a megoldásokat, mint a ráció világa, még ha esetenként van is átjárás közöttük. Működtethetőt tervezni, ami lehetőleg többeknek tetszik, mint akinek nem, nehéz dolog. Ehhez nem elég a rendszer, nem elég az ötlet, és nem elég pusztán a jól csengő egyéb gondolati támaszték. Valami sokkal többre van szükség. Valami olyasmire, ami szavak, használati utasítások, logikai mankók nélkül is spontán hat. Ezt a hatást nehéz egy szóval leírni. Ahogyan egy szép nő sem pusztán a szépségével válik vonzóvá. Ha unalmas, érdektelen, vagy éppen semmi újat vagy különöst nem sugároz, láthatatlan marad. Pedig lehet, hogy stimmel benne az aranymetszés, vagy bravúrosan Fibonacci-módra sorozódik benne az egyébként unalmas és cseppet sem attraktív alapelem. Még ha akár négy is van belőle. (Luc Besson legalább a különös ötödikről próbált szólni és még neki sem sikerült igazán. Pedig jó referenciái voltak.)
Az újratervezett közmédia-arculattal az a fő baj, hogy látszólag meggyőző rendszert kerekítettek az amúgy monoton jelek sorozata köré, és azt hitték, ettől majd feléled a dolog. Ha az egyébként más fórumokon már élénken vitatott analógiákra épülő koncepció született meg előbb, akkor azt nem sikerült magasszintű formai megoldással felépíteni. Még a rendkívül show-szerű és vélhetően rendkívül drága bemutató-heppening, de még a land-artos koncept sem segített életet lehelni abba a száraz csontvázba, amit talán a tervezésre szánt idő rövidsége miatt, talán az ötletet később valódi vizuális gondolattá, ha úgy tetszik alkotássá változtatni képes kreatív erő hiányában kényszerült bemutatni a megbízó.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Megdöbbentő, amit ez a kártékony, önelégülten nárcisztikus ember művel.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
