Mindent le szabad írni

„És lám, máris van, aki megfogadja a jeles kormányközeli ideológus, Fricz Tamás szavait, és rámutat, hogy amit felháborítónak, az antiszemitizmus zászlóbontásának, az útszéli gyűlölködés értelmiségi megszentelésének hittünk – azt is szabad, mondható volt, írható volt, mert a szólás szabad, semmi baj, hurrá! Babarczy Eszter szerint ugyanis Csoóri Sándor emlékezetes írása a rendszerváltás hajnalán a Hitel hasábjain ma már érdektelennek és ártalmatlannak látszik. »Nem történt más, mint hogy a Kádár-korszakban sugdosott gondolatokat ki lehetett hangosan mondani – ez együtt jár a szólás szabadságával.« Mondjuk azt nem tudom, hogy a liberálisokról és pártjukról ugyan ki milyen gondolatokat sugdosott volna a Kádár-korszakban, de mindegy is.

A lényeg: Babarczy Eszter is azt ír, amit akar, és azt írja, hogy Csoóri azt írt, amit akart: zsidózott kicsinyég, mert hát szabad a szólás, s ha egyszer bármit ki lehet mondani, ugyan kit izgat, hogy az a bármi éppen antiszemita? Nincs súlya, jelentősége, következménye, érdekessége vagy ártalma. Még annak se, ha ezt mondom. Vagy az ellenkezőjét. Ez együtt jár a szólás szabadságával.”