Elveszett alkotmány – elvesző képviselet

„Azon gondolkodtam el, mi lehet az oka ennek a meg-megújuló választójogi ötletrohamnak. Különösen egy olyan kormányzattól, amely lépten-nyomon arról győzködi önmagát és a közvéleményt, hogy milyen széles néptömegek állnak mögötte, és hogy a »nép« (néhány kekeckedő hazafiatlant leszámítva) azonosul a »nemzeti együttműködés rendszerével« stb. Vagy mégiscsak annyira félniük kell a nép – szavazóurnák előtt megmutatkozó – ítéletétől, a fülke-ellenforradalomtól, hogy inkább be akarják biztosítani jó előre a számukra kedvező eredményeket?

A válasz alighanem a hatalom orbáni értelmezésének természetében rejlik. Abban, hogy a kormánypárt és különösen annak vezére valódi magyar népnek igazán csak azt tekinti, aki őket támogatja (az ő képviseletükre vállalkozik), és valójában rettegnek a hatalom elvesztésének lehetőségétől. Már nem egyszerűen biztosítani, hanem túlbiztosítani akarják politikai pozícióik megőrzését. Vagyis nincs új a nap alatt: mindig is annál jobban rettegett egy hatalmasság a hatalma elvesztésétől, minél több volt neki belőle, és annál jobban hajlamosnak is bizonyult a hatalom megőrzése érdekében újabb és újabb határok átlépésére. (Arra most nem térnék ki, hogy ez a kötelező regisztráció mennyire elképesztő ötlet és milyen mértékben a Fidesz érdekeit szolgálja, elég nyilvánvaló, illetve sokan boncolgatták már, s teszik meg a jövőben is – joggal.)”