Sokszor a nem-zenészek a legjobb zenészek

„Az első két album, a 2007-es Strange House és a 2009-es Primary Colours között óriási a váltás, megjelenésetekben is, de főleg a hangzásotokban. Mi változott bennetek? Milyen új inspirációk értek bennetek?

Mindig nagyon is sokféle zenét hallgattunk. Csak az újságírók mondták azt, hogy »ezek a srácok Birthday Partyt és Crampst hallgatnak«. Persze ez nem igaz. Csak egy idióta gondolhatja azt, hogy egész nap ücsörögtünk a szobáinkban és Birthday Partyt, meg Crampst hallgatunk. A zene soha nem két-három zenekarról szól. Mindig teljesen eltérő stílusú zenekarokat hallgattunk, mindig az izgalmas hangzású lemezeket keressük, olyanokat, amiket még soha nem hallottunk korábban. Amikor az első albumot készítettük, olyan dalokat írtunk és olyan hangzást hoztunk létre, amilyet akkor éppen szerettünk volna, ami akkor kijött belőlünk. Két év múlva értünk el a második lemezhez, amit nem azzal az elhatározással kezdtünk el, hogy most nagy változásokat eszközölünk, hanem egyszerűen csak eltelt két év és ennyi idő után már nem vagy ugyanolyan, nem akarod ugyanazt a lemezt elkészíteni, amit két évvel korábban. Miért is tennénk? A zenélésnek kreatív tevékenységnek kellene lennie, nem igaz? Valami újat kellene általa létrehoznod, nem pedig ismételgetni magadat.

A váltás és a fejlődés nagyon fontos a Horrors számára, hiszen az idén megjelent harmadik nagylemez, a Skying is eléggé más, mint az elődje volt.

Pontosan. És a következő nagylemez is más lesz. Nem kimódolt szándékkal, hanem mert más zenéket fogunk hallgatni, mást akarunk majd létrehozni. Természetes módon. Azzal akarsz foglalkozni, ami izgalomba tart. A fejlődés nagyon fontos. Mindig tanulni valami újat.

Ezeket a változásokat azért biztosan megtámogatja valami azon túl, hogy milyen új zenéket hallgattok. Egyéb forrásból érkező inspirációk?

Nem is kell, hogy új zenéket hallgassunk. Neu!-t például már hallgattunk az első lemez idején is, csak akkor még nem volt nyoma a zenénkben, hanem később épült be. De mindig felfedezel valami, amit hatással van rád, a művészeteken kívül is. Soha nem terveztük el, hogy milyenek szeretnénk lenni.”