„A Liliacnak azonban nem csak itt vannak területei, bár a borászat központja Bátoson található. A közeli Szászlekencén (Lechinta – nem összetévesztendő az azonos román nevű Maroslekencével!) szintén van szőlőültetvényük, nézzünk hát körül arra is. Szászrégenből Besztercének kell indulni, majd Galacfalva (Gala?ii Bistri?ei) után balra térve juthatunk el Szászlekencére.
A valamikori Sajó-besztercei borvidék legnevezetesebb termőhelye ma nincs túl jó állapotban, de az út melletti hatalmas, déli fekvésű dombháton ameddig a szem ellát szőlőültetvények vagy azok nyomai fedezhetők fel. Az egykor igen jómódú szász nagyközség jelentős mértékben foglalkozott szőlőműveléssel, az államosításkor 614 hektár szőlőt vettek el a szászlekencei tulajdonosoktól!
Az itt megalakult állami gazdaság aztán a szőlők java részét korszerűen újratelepítette, a közvetlenül a településhez tartozó szőlők területe ekkor mintegy 270 hektárra rúgott, főleg a Rupes, Zont, Fagadan, Buna, Savinca, Stiolna dűlőkben. A valamikor híres lekencei szürkebarát, sauvignon blanc és tramini is több nemzetközi borversenyen ért el szép eredményt az 1950-es, ’60-as években, többek között Budapesten, Pozsonyban, Langeloisban és Ljubljanában (6 arany, 8 ezüst, 2 bronz). Mára a gazdaság kvázi megszűnt, a megmaradt összesen 60 hektárból Szászlekencén nincs egy vessző sem, a Liliac itt újratelepített területeket. (...)