Mennyi? 10!

„A nemzetközi márkaértékelők célkeresztjébe csak olyan nagyságrendű cégek és márkák kerülnek, mint például a 2009-ben a legértékesebb magyarországi márkának választott OTP, melyet akkor 436 millió euróra értékelt az Európai Védjegy Intézet. No de mennyit érhet egy »elérhető«, bárki által reálisan felépíthető márka? Mégis, miről beszélnek a cégvezetők, amikor márkaértéket növelő beruházásokról van szó? Ezt leginkább csak rendkívüli eseményeknél számszerűsítik, azonban cégeladásoknál – még ha a teljes érték esetleg nem is titok – az átvett márkák értékét nem bontják külön a nyilvánosság számára, önmagukban márkákat pedig ritkán adnak-vesznek nálunk. A mérlegekben szereplő nem vagyoni érték jelenthetne még kiindulási pontot, de az egyrészt nem feltétlenül csak a márkanevet tartalmazza, másrészt igény szerint befolyásolható. Ezért leginkább a felszámolási hirdetmények és irányárak maradnak nekünk. Igaz, a bedőlt cégek nem feltétlenül a legjobb, legerősebb márkák gazdái, de iránymutatást adhatnak. (...)

Lehet, hogy ex-márkaépítőként elfogult vagyok, de úgy vélem, legalábbis a nagyobb, jelentősebb, ismertebb márkanevek esetében az irányárak alulbecsülik a márka értékét, és - talán a közgondolkodást is tükrözve - sokkal inkább a termelés technikai feltételeire, a gépekre, és mindenekelőtt az ingatlanokra fókuszálnak. Persze ezek a tételek nagyon is fontosak, de nem elhanyagolható, hogy mennyire – és milyen árprémiummal – adható el a szalagokról lekerülő áru.”