Strasbourg kontra Magyarország

„Fratanoló János egyedi ügyében a jogsérelem orvoslása, azaz felülvizsgálati eljárás keretében Fratanoló János felmentése és az igazságos elégtétel megfizetése az állam kötelezettsége. A fizetést nem lehet vitatni, elodázni, továbbá semmilyen trükkel nem lehet sem a kérelmezőre, azaz végső soron a jogkorlátozás áldozatára, sem másra ráterhelni. Ez némi demagógiával persze politikailag kihasználható. Mint mindig, a populizmus itt is veszélyes, hazug, álszent, és eltereli a figyelmet a valós problémáról. Az országgyűlési határozattal van gond épp elég, az a legkevesebb, hogy pár százezret ki kell fizetni az egyezménysértést elszenvedőknek.

A populista vádakat populista eszközzel előzi meg az országgyűlési határozat, amikor rögzíti, hogy a jövőben a Btk. önkényuralmi jelkép használatát tiltó tényállásának alkalmazása miatt meghozott ítéletekből eredő fizetési kötelezettséget a pártok – azaz végső soron a végrehajtást megtagadó, a Btk.-t módosítani nem hajlandó parlamenti szereplők – állják központi költségvetési támogatásukból. E szimbolikus aktus alkalmas ugyan azon populista hangok elhallgattatására, amelyek szerint a strasbourgi ítéletek végre nem hajtásának költségeit végső soron az adófizetők állják, a megoldásnak azonban aránytalanul nagy az ára. Egyrészt azt a látszatot kelti, hogy lehet szemezgetni a nekünk tetsző és nem tetsző szabályokból, másrészt azt, hogy a jogsértő – amennyiben kellően tehetős – »kivásárolhatja« magát a felelősség alól. Jelen esetben nemcsak a jövőbeli jogsértések megelőzésének kötelezettsége alól vásárolja ki magát az állam azzal, hogy kész minden egyes elmarasztalást követően kártérítést fizetni, hanem még a politikai felelősség alól is azáltal, hogy nem a KIM, hanem a saját költségvetéséből fedezi a igazságos elégtételt és a perköltségeket. Amellett, hogy erkölcsileg igen romboló ez az üzenet, értelmetlenül felesleges is, hiszen csak akkor bírna relevanciával, ha az ítéletből valóban keletkezne olyan állami kötelezettség, amelyet kizárólag az Országgyűlés tudna teljesíteni. Ahogy azonban fent bizonyítottam, a bíróságok maradéktalanul képesek megfeleltetni a magyar jogot a strasbourgi elvárásoknak a parlament szándéka ellenében is. Különösen képmutató az országgyűlési határozat annak fényében, hogy megelőlegezhetjük: a pártoknak egy fillérjükbe sem fog kerülni az ígéret, hogy vállalják az egyezménysértés nekik felróható költségeit, mivel a bíróságok és az ügyészség nemcsak képes, hanem láthatólag kész is az egyezménykonform joggyakorlat megvalósítására. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az országgyűlési határozat közzététele napján a strasbourgi pernyertes és a legfőbb ügyész kezdeményezésére indított felülvizsgálati eljárásban a Kúria bűncselekmény hiányában felmentette Fratanoló Jánost.”