„Ámde a lényeg mégiscsak az, hogy hazánk felnőtt lakosai már regisztrálva vannak, s többségük féltucat országos és megannyi helyi voksoláson élhetett szavazati jogával. S mi más lenne őket feliratkozásra kötelezni, mint megfosztás ettől az alkotmányos alapjoguktól. Mondhatják erre, hogy igazán minimális az a feltétel, amellyel vissza is adják, attól még az feltétel. S ekként más, mint a szabad országban feltétel nélkül járó szavazati jog, amitől pedig csakis bíróság foszthatja meg a polgárt. Egy - húsz éve tökéletesen működő - választói névjegyzékkel bíró országban ilyen feltételt támasztani, bárhogyan csűrik-csavarják, jogfosztás. Ezzel a logikával a »kétharmad«, amivel Orbán most is hivalkodott, akár azt is kiköthetné, hogy aki január elsejéig nem jelenti be igényét a birtokolt ingatlanára, az elveszti tulajdonjogát, s majd csak kérelmezheti annak visszaadását. S mivel a demokratikus világban mindenütt nem szűkíteni, hanem bővíteni igyekeznek a választási részvételt, valóban »balhé« várható.
S szerintem Orbán még nem jött rá, hogy mekkora. Kőszegen azt fejtegette, hogy »a kétharmad áll, mint a cövek«, és ezért tudták megnyerni a viták többségét az EU-val szemben. Ebben is igaza volt. Kormányának kezelése a demokratikus világban erre vallott: míg a média, s néhány politikus hevesen támadta, a nyugati kormányok szőrmentén, óva intően bírálták, az európai intézmények kifogásaikat óvatosan adták elő. Mert ebben a világban tiszteletben tartják, ha valaki szabad választásokat nyer meg, s Orbán pártja ráadásul nagy fölénnyel. Ha azonban e szabad választásokat eddig is manipulálni próbáló (bár nyugati példákat is idéző) törekvéseik rendszerré állnak össze, s már kétessé teszik a választás szabadságát, akkor Orbán - ha netán győzne is - magát fosztja meg ilyetén legitimitásától. S akkor már nemcsak kommentátorok fogják Lukasenkóként kezelni, hanem kormányok is.”