Talán, egyszer

„Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes képes beszédben válaszolt Sólyom László kritikus megjegyzéseire. Kifejtette: a volt államfő kritikája a most zajló átalakulási folyamatban nagyjában olyan, mint amikor egy felújításra szoruló épületben a bontási és kezdetleges építési szakaszok után valaki azt mondja, hogy »ez rondább, mint amilyen korábban volt«. Lehet, hogy jelenlegi állapotában nem olyan szép, de látni kell, hogy az alaptörvény és a kiépülő intézményrendszer egy új politikai és intézményi kultúrát eredményez.

Pontosan emiatt aggódunk. Hogy befejezhetik a művüket. Attól, hogy a már most is végletekig erőszakos, kíméletlen, embertelen és tahó rendszer nem csak megszilárdul, hanem még erőszakosabb, embertelenebb, kíméletlenebb igazi, virtigli vértahó diktatúra lesz. Márpedig semmi jele annak, hogy bármi eltéríthetné erről az útról. Sőt, éppen ellenkezőleg: szemmel láthatóan egyenesen tobzódik, örömét leli a hatalommal való visszaélésben. Ilyen jel volt mostanában egy klubrádiós ítélet legújabb semmibe vétele, vagy éppen Budai Gyula cinikus, osztjónapotozása dinnyekartell-ügyben.”