A rozékirálynő

„Most kóstoltam harmadszor, vakon először, és ezúttal is állva hagyta a mezőnyt. Meglepetésemre az itthon elérhető franciák sem szorították meg. Példátlan finomsággal egyensúlyoz a könnyed és a komoly határán, nem feszeget műfaji határokat, egyszerűen egy jó bor: zamatos, harmonikus, csupa gyümölcs, üdít, frissít.

Heimann Fuchsli 2011 - kellemes, könnyen felejthető, de a vége elég kesere;

Gróf Buttler Rozé 2011 Szarkás - valószínűleg léleeresztett, nem gyümölcsös, kreinbacheresen fanyar, az alkohol bezavar a végén;

Pálffy Törökugrató Rozé 2011 - gyümölcsös, finom, lendületes;

Weninger Syrah Rozé 2011 — illat nem sok, az is kénesbe hajlik, viszont kóstolva harmonikus, szép rozé, az üldözőboly élén végzett;

Bott Frigyes PN Rozé 2011 - nemes, ám kissé savhangsúlyos, becsvágyó kísérlet merész árképzéssel, élvezeti értékben a Weninger párja, de szikárabb;

Sacha Lichine La Poussine Rosé 2011 - csupa élet, zsibongó savak, illat alig, íz alig, üdítésben viszont osztályonfelüli;

Chateau d’Esclans 2011 - papíron a rozék bentley-je, a gyakorlatban sajnos minden esetleges erényét elfedi a fa, a nyers fa. Ötezret adni érte öngól félpályáról.”