Erősödik a baloldal?

„Ekkor már benne volt a levegőben a név, amit nem mondunk ki kormánypárti körökben, aki nélkül ugyanakkor ellenzéki felszólalás és megmozdulás újabban nem lehetséges: Simicska Lajosé. Róla a leghosszabban Jávor Benedek LMP-frakcióvezető beszélt, utalva arra, hogy a szinte óráról órára szaporodó adók nem a közszolgáltatások – a folyamatosan leépített oktatás és egészségügy – színvonalát hivatottak biztosítani, hanem a Közgép prosperitását. Van alternatíva, a tudásalapú, fenntartható és igazságos társadalom, ezért »nem leszünk Orbán, Simicska és Matolcsy rabszolgái« – fogta össze egyetlen zárószlogenben az addigi, pár perces beszédekben érintett összes témát Jávor. Szavait követően pedig működésbe lépett az iratmegsemmisítő, amely kisebb nehézségek árán elmajszolta a munka törvénykönyve egy példányát a Szolidaritás aktivistáinak lelkes füttyeitől kísérve. A második – lutheri ihletésű – performansz során a jelenlévők, a tranzakciós adó népnyelvi nevére (sárgacsekk-adó) utalva »Vissza a feladónak« feliratú sárga csekkekkel borították be a minisztérium ajtaját, mondván, fizesse be ezeket a pénzeket az, aki kitalálta.

A legnehezebbet, a levezetést most sem sikerült megoldani, egy darabig elégedetten bámultuk a kidekorált kaput, aztán bemondták a megafonba, hogy akkor most, fél óra után, amikor már épp belejöttünk volna a villámcsődülésbe, menjen haza mindenki. Az is igaz persze, hogy az időjárás nem kedvezett a forradalmi hangulatnak, sokkal többet nem lehetett volna kibírni, de egy stílusosabb zárlat belefért volna.

A lényeg azonban nem ez, hanem az első akció, amely egyúttal közös platformot is teremtett: együtt, egymást kiegészítve akár lehetnek is akkorák, hogy ha eljön az ideje – választás előtt vagy után –, ne alárendelt szerepben kelljen tárgyalniuk a szocialistákkal.”