„Izgalmas, a balatoni szolgáltatók és a balatoni turizmus-marketing számára hasznos elemzést, tanulmányt lehetne írni ebből a témából (amennyiben valaki felkér, meg is teszem), de a lényeg, hogy évről-évre érződik a hangsúlyok eltolódása, annak ellenére, hogy keresni csak a rendelkezésre álló témájú anyagokban lehet. Magyarán: témává lehetne tenni egy adott szolgáltatást, a téma irányába lehetne terelni a fogyasztást, de ahhoz előbb fel kell (fel kellene) kelteni az igényt, foglalkozni kéne a témával. Áldozni kellene rá figyelmet, időt, pénzt. A Balatonnál ez korábban nem volt divat, az »eszi, nem eszi, nem kap mást« szemlélete uralkodott, s hellyel-közzel e nézet tartja magát a mai napig, elég csak a weben körülnézni Balaton, vagy (hogy »ne menjünk messzire«) Adria témában: a különbség eget verő. (Az Adria nem azért veszített pozíciót a Balatonnal szemben a hazaiak körében, mert a mediterránoknak rosszabb a marketingje.)
Hogy egy kézzelfogható példát hozzak: ma a Balatonon csodaszámba megy kutyával olyan települést, szállást, szabad strandot, kempinget éttermet találni, ahol szívesen látják (ne adj Isten, állatbarátok várják) az állatbarátokat. Az interneten rátalálni ezekre külön kunszt, hamarabb értesülni ilyesmiről hallomásból. Pedig, ha ezek a helyek megfelelő tartalmakat helyeznének el, kellő időben, érdekessé tennék magukat a témát, kiderülne, sokkal többen indulnának a Balatonhoz házikedvencestől, mint évekkel korábban azt bárki hitte volna. Az állattartóknak eszébe sem jutna otthon hagyni, családtagra, rokonra, barátra bízni kedvencüket »arra a kis időre«! A szolgáltatók meg bánnák, hogy korábban nem várták tárt ajtókkal az ilyen vendégeket. A vendégek vajon hány százalékáról is beszélünk?
Nem kis idő kellett, ahhoz is, míg a »bababarát« fogalma átment a balatoni köztudatba, de aki időben úgy vélte, neki érdemes rajta lenni a témán, mint azt Kehidakustányban tették, az nem hogy nem vesztett rajta: de nyert, mi több, fogalommá tette egy eldugott Balaton környéki helység nevét e vonatkozásban.”