Eleonóra báránybőrben

„Most, hogy az apanázs miatt lebukott Eleonóra asszony megütötte a bokáját, a BKV menedzserszerződéseivel kapcsolatban látványosan megtagadta a vallomást, ám a végkielégítési ügyben hajlandó volt vallomást tenni. Igyekezett a felelősséget magáról a főnökeire hárítani. Azzal mentegette a saját végkielégítését: a cégnél bevett gyakorlat volt, hogy közös megegyezéssel távoztak úgy nyugdíjba emberek, hogy fölvették a kölcsönösen kialkudott járandóságot, majd a nyugdíjuk mellett tovább dolgoztak. Ő legalább 25 ilyen esetet ismer. A volt személyzetis ma sem érti, miért vált pokollá az élete három évvel ezelőtt, nem érti, miért került a lapok címlapjára. Mint ahogy azt sem, hogy miért csak ő ül a vádlottak padján, amikor mások is annyit vagy még többet kaptak a BKV-nál az előző években, mint ő.

Nos, ezt mi sem értjük. Talán azért, mert Eleonóra asszony volt a személyzeti igazgató, a felelős vezető, akinek talán az lett volna a feladata, hogy megakadályozza az ilyen, övéhez hasonló, törvénysértő, a BKV belső szabályaiba is ütköző helyzetek létrejöttét.”