„Annyira nagy vehemenciával folyik a cigányozás, hogy az épp a legfontosabb, elemi jelentőségű kérdést árnyékolja el: a nők elleni erőszak ügyét. Erről kéne beszélni, mert ez az általános, óriási baj ebben az országban, nem az, hogy az egyik állat, akit sikerült elkapni, sajnos túl későn, éppen cigány volt. Nem arról kéne beszélni, hogy ki támadott, hanem hogy kit – egy totálisan ártalmatlan, fiatal nőt, aki az utolsó fotói tanúsága szerint legalábbis nem öltözött kihívóan, nem tett semmi provokálót, csak mert szép lenni és jól érezni magát, ahogy azt nők százezrei teszik szombat esténként. Hogy ennyi erővel ugyanígy lehetne áldozat bármelyik másik fiatal nő, aki éjszaka nem társaságban sétál haza. A te lányod, a te húgod, akárki. És persze, ne legyünk paranoiásak, nyilván én sem úgy fogom tölteni a következő szombatomat, hogy vajon nem rabolták-e el a húgomat – de mégis, az, hogy ez nem egy elszigetelt jelenség, nem tartható állapot.
Épp az előző hét végén haragítottam magamra egy lányt, azzal, hogy nem akartam, hogy egy számára ismeretlen vidéken, egy másik ország vadidegen városában egyedül menjen. És lehet mondani, hogy felnőtt ember arra járkál, amerre akar, de akkor itt egy ilyen hír – és nem, nem normális az a világ, amiben a lányokat jogosan félthetjük, csak mert oda és olyan társaságban, vagy épp egyedül, szeretnének menni, ahova szeretnének.
Erről beszéljetek, emberek, ne az etnikumról. Bűnös senki nem lesz, csak mert cigánynak született. Áldozat bárki lehet, csak mert nőnek. Ezzel kezdjetek valamit.”