Rőt róka a pincéből

„A szekszárdi borászok nyughatatlan népség, folyton sürögnek, szervezkednek, nem elég nekik, hogy jó a boruk, el is szeretnék adni. Örülnek, hogy a siller sikeres, de nem ülnek a babérjaikon, mert úgy gondolják, a sok jó között könnyen el vész az ember, irányítani kell a vásárló figyelmét. Saját sillerüket elnevezték hát Fuxlinak, ami igen jól csengő név egy játékos bornak, könnyű megjegyezni, és jólesik ízlelgetni a szót is, a bort is.

Mert a Fuxli kicsit tartalmasabb, mint a rozé, de lazább, mint a vörösbor. Könnyű, kellemes, üde, fűszeres, lehet inni mindennap, legjobb, ha nincs is terített asztal nélküle. Errefelé alapvetően kékfrankosból és kadarkából készül, kiváló kísérője a halászlének vagy a gulyáslevesnek. Jó választás a könnyebb nyári grillételek, a töltött paprika vagy a lecsó mellé, meg csak úgy magában az eperfa alá is. (...)

A naplemente Németh Jánosnál ér bennünket. Sül a kolbász, visszafogottan fűszerezve, hogy ne zavarja össze az érzékeinket. Jó a hangulat, a poharakban csillog a Fuxli, a kadarka vagy éppen a Posta Borház olaszrizlingje. A völgy lassan sötétbe borul, de az emberek kitartanak. Nem csoda. Jó itt lenni. Heimann Zoltán szerint közel háromszáz borbarát koccintgatott a völgyben Iván-nap hétvégéjén. A rőt rókára!”