Az ország esik szét, a miniszterelnök meg sehol – kiakadt a brit lap
Keir Starmer szerintük a nemzetközi politika kaszása.
Zsúfolt volt tehát az IMF–EU-delegáció naptára, a balliberális különutasok mégis valahogy beférkőztek a menetrendbe.
„Tegnap itt hagyott minket az IMF-delegáció, befejeződött a budapesti busójárásuk, így egyelőre nincs több lehetőség arra, hogy – állampolgári jogon – magánvéleményünkkel akár mi is bejelentkezhessünk a szervezethez. Pedig lett volna mondandónk, ha már így fogadónapot tartottak, ám a jelek szerint erre csak egyes kiválasztott magánszemélyeknek adatott lehetőség.
Miután ugyanis a washingtoni–brüsszeli csapat végigjárta a város nevezetességeit, ellátogatott minden fontos kormányzati intézethez, a nemzeti bankhoz, az államadósság-kezelőhöz, a Fidesz-frakcióhoz és még Isten tudja, hová, még arra is volt ideje, hogy elé járulhassanak azok, akik – szigorúan magánemberként – vaskos különvéleményeket fogalmaztak meg a kormánnyal szemben. Mindez persze ellenkezik az IMF alapokmányával, de nálunk ez is megtörténhet. (...)
Zsúfolt volt tehát az IMF–EU-delegáció naptára (már erre az időpontra is hónapokat kellett várni), a balliberális különutasok mégis valahogy beférkőztek a menetrendbe. Jogtalanul és megtévesztéssel. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) felügyelőbizottsága LMP- és MSZP-delegáltjainak ugyanis sikerült egyéni panasznapot kiharcolniuk a jegybanki tárgyalások leple alatt. Amikor először olvastam a hírt, azt hittem, hogy Róna Péter és Katona Tamás esetleg azt tette szóvá, hogy túl sokba került a jegybank hétpálcikás emblémája, és olyan tanácsadók is kapnak milliós fizetést, akik be sem járnak. De mi köze lenne mindehhez a globális szervezeteknek? Természetesen nem erről volt szó, hanem egy előre kitervelt, eltitkolt találkozóról, hogy – jegybanki vélemény látszatát keltve – bemószerolják a valutaalapnál a magyar kormányt.”