Simicska Lajos a porcelánboltban

„A nemzet első számú és lassan egyetlen vállalkozója, Simicska Lajos sem tudott mit kezdeni a bő húsz éve csak múlttal, nem jelennel és jövővel rendelkező Zsolnay-gyárral, így visszapasszolta az egészet Pécsnek, ami miután szintén nem tud mit kezdeni vele, adná tovább az államnak. Az persze szintén nem tud majd kezdeni vele semmit, így folytatódik az ördögi kör egészen addig, amíg be nem dől végleg a gyár.

Minden bizonnyal volt valamiféle mesteri terv Toller László agyában, amikor 2005 végén hosszas lobbizás után visszaszerezte az államtól Pécs számára a Zsolnay-gyárat, de akármi mi is volt ez, az a néhai polgármesterrel együtt halt. Toller valószínűleg úgy okoskodott, hogy a magyar államnál még Pécs is jobb gazdája lesz a Zsolnaynak, és minden bizonnyal igaza is volt, azon az áron, hogy a cég által termelt masszív veszteségeket innentől kezdve Pécs volt kénytelen lenyelni.

Mint Orbán Viktortól tudjuk, több minden köti össze a szocikat és a Fideszt, mint amennyi dolog elválasztja őket (ne tessék semmi rosszra gondolni), így pártállástól függetlenül azóta minden pécsi városvezetés szabadulni igyekezett legalább részben az örökségét és tartalékait lassan teljesen felélő gyártól. 

Igaz, a módszerek különbözőek voltak: az átkos nyócév vége felé az MSZP ördögi offshore befektetőt próbált behozni, amit szerencsére a nemzeti erők sikeresen megfúrtak, így egy ízig-vérig nemzeti vállalkozás, a Manufaktúra-Befektető Kft. lett a befutó. A cég ráadásul bő egy évvel később még nemzetibbé vált, miután megvásárolta A Nemzeti Építőcég, a Közgép Zrt., amely nélkül a Nemzeti Együttműködés Rendszerében nem lehet utat, vasúti sínt, hulladékfeldolgozót avagy közteret építeni és porcelángyárt sem üzemeltetni.”