Magyar, azaz nem olcsó és nem minőségi?

„Fennáll a kérdés, minek is kell érvelni a »magyar« mellett, ha az adott áru, szolgáltatás önmagában is eladható, mert olcsóbb, vagy jobb a többinél? Nyilvánvalóan csak akkor van igazán igény a nemzeti tulajdonos hangsúlyozására, ha másokhoz képest drágábbat, vagy rosszabbat akarunk eladni. (...)

A »magyarkodás« egyre jó, arra biztosan: a kormányzati haverok cégei jól járhatnak vele mások rovására. A kormányzat dönti el ugyanis, kik a nemzetiek, mely cégeknek nem kell bizonyos adókat ezért megfizetniük, ki építhet plazát és ki nem, mely terület túl »nemzetközi” ahhoz, hogy oda az állam betegye a gazdasági lábát stb. stb. 

Erre a folyamatra bizonyíték Selmeczi Gabriella, aki fideszes képviselői mandátumát arra használta fel, hogy egy magáncég, a Közgép érdekeit védje annak versenytársaival, és úgy általában a közérdekkel szemben. Felszólította az LMP-t ugyanis, hogy az ne tüntessen a Közgép ellen, mert az magyar cég.

Induljunk ki a fentebb leírt logikából, és fordítsuk le ezt az igényt a politikai analitika hosszabb nyelvére: Selmeczi Gabriella felszólította az LMP-t, hogy az ne tüntessen a Közgép ellen, mert a Közgép biztosan nem a legjobb minőségű, vagy árú cég, de a mi haverunk, és ez nagyon fontos. A Közgép már abban is döntést hozott, milyen alvállalkozókat használ fel annak érdekében, hogy a kormányzattól további munkákat szerezhessen meg, illetve hogy mindent megnyerhessen, amit csak akar. Emellett a kormány tovább építi a cég PR-ját azzal, hogy egy héten egyszer minimum elmondja: ez a cég »magyar«.”