A Twitter pálfordulása

„Vajon mennyire etikus módszer a növekedés szakaszában másokat bevonni, majd egy szintet elérve őket egyszerűen lerázni? (Ha nem etikus, de üzletileg kifizetődő, hányszor játszható ez el? Működni fog ez a modell a következő feltörekvő vállalkozásoknál is?)

Mint sok más internetes cég, a Twitter esetében is a »mi leszel, ha nagy leszel« kérdésre adott válaszról szól a történet. Fejlődésük korai szakaszában a legtöbben sietnek leszögezni, hogy eszük ágában sincs médiacégként fellépniük. Az elmúlt években a Twitter vezetői számos alkalommal kifejtették, hogy egy olyan platformon dolgoznak, amire más szolgáltatók építkeznek, most meg - huss - kiderült, hogy a valósidejű információk terjesztése a fő profiljuk. Vagyis mégis médiacég, annak ellenére, hogy saját tartalommal nem rendelkeznek. (A Google és a Google News körüli, évekig tartó vitában már egyértelművé vált, hogy a saját tartalom nem feltétele annak, hogy egy céget médiacégnek nevezhessünk.)

A Twitter-LinkedIn válás természetesen tanulságokat hordoz a szélesebb közönség számára is. Leginkább azt, hogy az ingyenes internetes szolgáltatások világában csak a bizonytalanság állandó. Soha nem tudhatod, hogy szolgáltatódnak mikor jut az eszébe mindent átszervezni (Facebook), bezárni a tegnap még forradalminak kikiáltott szolgáltatást (Google Waves), pénzt kérni egy eddig ingyenes szolgáltatásért (Ning).

Évek óta egy, a számomra fontos szolgáltatásokat összefogó, átlátható, könnyen kezelhető platformra vágyom. Ha a Twitter példája ragadós lesz és az átjárhatóság, az együttműködés helyett mindenki reklámokból élő médiacégként kezd el működni, akkor még sokáig kell várnom.”