Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Azok a politikusok, akik azt hiszik, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok rendben vannak és már csak össze kellene fogniuk, nem vesznek tudomást a valóságról. Interjú.
„- Mi a baja Gyurcsány Ferenccel?
- Miért lenne bajom?
- Mert Bajnai Gordonnal együtt visszamondta a részvételét azon a szabadegyetemen, amelyen a DK elnöke is beszélt volna.
- Voltam már olyan rendezvényen, ahol Gyurcsány Ferenc tartott előadást. Sőt, olyanon is adtam elő, ahol Fodor Gábor, Chikán Attila, Kupa Mihály, Fellegi Tamás, László Csaba vagy Cséfalvay Zoltán, de sorolhatnám még baloldalról és jobboldalról is a neveket. A párbeszédet és az értelmes közéleti vitákat mindig ambicionáltam, ennek az ellenkezőjét nehezen lehetne bebizonyítani rólam. Ezeket a párbeszédeket és vitákat rendszerint civil, szakmai vagy üzleti szervezetek hívják életre, ahol az a fontos, mi hangzik el, s nem az, hogy milyen fórumon. Egy pártrendezvényen való megjelenés óhatatlanul is az adott párt melletti kiállást jelenti. A hivatkozott esemény pedig a DK pártrendezvénye lett volna. Én tartom magamat ahhoz az elvhez, hogy bárkivel szívesen vitatkozom és beszélgetek, de pártpreferenciát nem tükröző, pártsemleges körülmények között. Nem Gyurcsány Ferenccel volt tehát bajom, hanem hogy meglepetésszerűen egy pártrendezvény előadói között szerepeltem. Ha a Fidesz csinálta volna ugyanezt – bár kétlem, hogy ambicionálnák a részvételemet bármilyen rendezvényükön —, akkor is lemondtam volna.
- Ha már felhozta, mit tart pozitívumnak és negatívumnak?
- Nem hiszem, hogy ennek megválaszolására én lennék a legmegfelelőbb, hiszen a pártpolitizálás nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Azt gondolom, az az önigazoló narratíva, amelyet jelenleg egyes baloldali pártok megfogalmaznak, miszerint a választók csak egy nagy ellenzéki összefogásra vágynak és utána jöhet a Kánaán, mert az egységgel kialakul az értelmes politikai alternatíva, egyszerűen önámítás. A közvélemény-kutatási adatokból, az időközi választási eredményekből is az látszik, hogy a választók jelentős része nem a jelenlegi pártok összefogására, még csak nem is a meglévő pártokra, hanem azon túl, valami teljesen újra vágynak. Annak, hogy a Fidesz még támogatottságának mélypontján is képes időközi választásokat nyerni és önmagával is elhitetni, mennyire szeretik az emberek, az az oka, hogy nincs érdemi ellenzéki alternatíva. Azok a politikusok, akik azt hiszik, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok rendben vannak és már csak össze kellene fogniuk, nem vesznek tudomást a valóságról. A választók a jelenlegi pártokat nem szívelik sem egyenként, sem összefogva, hanem valami minőségileg újat akarnak.”